Mégsem törvénytelen? A sör körüli mizériáról.

csiki_ciuci

Az egy hét alatt keletkezett, két egymásnak ellentmondó ítélet minősíti a román igazságügyet. Az Igazi Csíki Sör esetére gondolunk: a Hargita Megyei Törvényszék közölte július 3-án, hogy alapfokon – és tegyük hozzá: nem jogerősen – a márka visszavonását és piacról való kivonását követeli gyártótól; egy hétre rá – július 10-én – már az terjedt el Erdély-szerte, hogy az Európai Belső Piaci Harmonizációs Hivatal megerősítette az Igazi Csíki Sört, mint márkát – törvényes, szabályos, a név használatára jogosult.

Szóval: elutasították a Heineken Románia keresetét, kiderült, hogy az európai márkaneveket összesítő hivatal döntése szerint az Igazi Csíki Sör nem hasonlít a Ciuc Premiumra.

Ilyenkor arra gondolhat az ember, hogy ennél az európai hivatalnál – mivel, bár közelebb van hozzá a Heineken NV székhelye az “eredeti” Európához, mint Csíkszentsimon, bizonyára nem beszélnek jól sem magyarul, sem románul – nincsenek meg azok a jogi “áthallások”, mint nálunk. Az Igazi Csíki Sör írott alakja és hangzása ott nem igazán hasonlít a Bere Ciuc Premiuméra, az üveg és a címke, a felhasznált logók, a színek, a szimbólumok és a betűtípusok is különböznek… Nyilvánvaló, hogy két teljesen más termékről van szó.

Mint ismeretes, a Heineken Románia még tavaly kifogást emelt az európai hivatalnál az Igazi Csíki Sör márkanév levédése ellen. Ezt a keresetet utasították most el. A múlt szerdai döntést pénteken – július 10-én – közölték az érdekelt felekkel.

„A döntés lényege, hogy sem megjelenésében, sem kiejtésileg, sem tartalmilag nem áll fenn a hasonlóság a két márka, az Igazi Csíki Sör és a Ciuc Premium között. A döntésben ugyanakkor az is szerepel, hogy a perköltséget a Heineken Románia kell kifizesse” – tájékoztatta a sajtót Lénárd András. Július 3-án még teljesen más volt a helyzet, a Csíki Sör Manufaktúra kellett volna visszavonuljon és fizessen. Az üzletember elmondta azt is, hogy erre a döntésre vártak akkor is, amikor a Hargita Megyei Törvényszék az alapfokú döntésben még a Heinekennek adott igazat. A Csíki Sör Manufaktúra képviselői úgy vélték, nem a romániai igazságszolgáltatás kompetens dönteni ebben a kérdésben. Szerintük az Európai Belső Piaci Harmonizációs Hivatal most egy szakmai döntést hozott, amihez hasonlót kellett volna a Hargita Megyei Törvényszéknek is hoznia múlt pénteken.

Egy héten át Neumarkt-pohárból ittam az Igazi Csíki Sört

Vajon ezzel nagy vétket követtem el? Büntethető vagyok? Előfordulhat, hiszen mifelénk minden lehetséges. A pincérek által kihozott pénztárjegyet és a számlákat sem tartottam meg, hiszen egyiken sem írta, hogy miféle hordózóban, milyen kiszerelésben szolgálták fel az italt. Pepsit Coca-Colás pohárból! Fúúúj! Nagyvonalakban nálam is ez a főbenjáró bűn forog fenn.   Egyébként ihattam volna “Ciuc” feliratú korsóból is, bár tudvalevőleg az ugyancsak a Heineken érdekszférájához tartozik. Csíki pohárba a Csíkit! Hellyel-közzel azért van ilyen…

A Heineken már akkor is arcul köpte a székelyeket, amikor a Neumarkt sörrel kezdett nyomulni. Igaz, hogy németül írva az egykori Székelyvásárhely nevét, sokkal univerzálisabb, látszólag nagyobbat szól, jobban ható a márka. Olyan ez is, mint a “Borsec” (részünkről ennek is annyi!) fantázianevet hordozó tröszt eljárása, amely szintén rendelkezik egy “echte szász” sörrel, az Albacherrel. Érdekes, hogy soha nem veri ki a biztosítékot, ha a romániai cégek benyalnak a nagynémet kultúrának. Ha kihagynak minket a piaci tortából.

Mit mondjunk? Ott van a Hargita Gyöngye, amely “Perla” mutációban feszt ott látható azokon a konferenciákon – Tusnádtól Nagyváradig -, amelyen vezetőink a megmaradásról és a nemzetiségi stratégiáról, a nyelvi és közösségi jogokról értekeznek. Az asztalokon hányódik, és tiszta ingyen nagyobb “közszereplő”, mint bármely honatyánk és honleányunk. És belóg a képbe Tusványoson a “Tuşnad” jelzésű napernyő. Onnan: a székely természet kitépett szívéből.

Nem figyeltünk eléggé oda az elmúlt huszonöt esztendőben. Vagy csak ritkán. Ahogy a Gordon tejgyár tette. Nem hoztunk létre igazi márkákat, amelyek viszik a hírünket, ha kell, ha nem. Volt egy Kalonda sör annak idején. Nem futott be igazi karriert, holott jól kiejthető, teljesen autentikus, és helynévben is társa csak palócföldön van.

Zajlik ez a cichi-ciuchi (ejtsd: csiki-csuki) az egyszem székely sörrel, holott legalább száz, kétszáz vagy sokezer hasonló helyi gyártású termékünknek lennie. A bölcsőtől a koporsóig. A pincétől a padlásig. Az óvszertől a lelkiismeretig.

Mi van akkor, ha túl a székelyes, zsinóros, napos, csillagos felbuzduláson tesz valaki egy több millió eurós ajánlatot a csíki sör-atyáknak az Igazira? Tudvalevő, hogy a pénznek nincsen szaga sem nemzetisége. A sok pénz meg valósággal inter- és szupranacionális. Mindennek ára van. És minden eladható. Megtörténhet, hogy sörtelen maradunk. Vagy beilleszkedik a sörünk egy nagy konszern termékstruktúrájába. Mint ahogyan mi is szép lassan feloldódunk a látszat ellenére egy arctalan Európában.

Simó Márton  

 

Egy gondolat “Mégsem törvénytelen? A sör körüli mizériáról.” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.