Egy éve nyílott meg a Múlt Idők Háza

DSCN3425

Hogyha létezik községi vezetés, amely nincsen tisztában azokkal az értékekkel, amelyek a közigazgatásilag egyazon önkormányzati egységben található településeken találhatók, akkor a Homoródszetnmártoné is ilyen. Nem csoda, hiszen igen sok lenne a megmenteni és mutogatni való: tizenkét település van a községben, amelyhez hozzászámítandó a tizenharmadik is. Bükkfalvát, a bágyi eltérőt elhagyva, balra fordulva, az egykor méltán híres malom és a Román Viktor Szoborpark szomszédságában találjuk. Itt soha nem voltak meg egyszerre azok az alapintézmények, amelyek egy “törzskönyvezett” települést jellemeznek: templom, iskola, vegyesbolt, kocsma…
Ezt a helyet sokáig a ma romos állapotában árválkodó malom miatt kerestek fel a gazdák, hiszen híresen jól őröltek itt, míg a gabonatermelés kényszerű szüneteltetése miatt, meg nem teltek a boltjaink import-liszttel. Tavalyig azonban csak

a Román Viktor Szoborpark jelentett némi vonzerőt,

látványosságot, de 2014. július 4.-e óta azonban magánmúzeum is van itt: László Árpád és felesége, Ildikó jóvoltából nyílhatott meg a Múlt Idők Háza. A házaspár nem tett mást, mint megőrizte a nagyszülőktől származó örökséget. A portán a százötven évesnél bőven idősebb ház mellett a csűr és a kiállítótérré alakított fásszín rejti, őrzi a letűnt idők emlékét. Közösségi összefogással ez a kis létesítmény jelentékenyen öregbítheti a község hírét. Ezt a módszert azonban még ki kell találni, hiszen a magánkezdeményezés nem elég hozzá.

Megőrizték és megtartották az örökséget
Megőrizték és megtartották az örökséget

A Homoródszentmárton Bükkfalva nevű falurészében élő László Árpád. Évtizedek óta gyűjti a két Homoród közti régi paraszti életforma tárgyi hagyatékát. Tulajdonképpen gyűjtenie sem kellett, hiszen a nagyapai örökség megvolt, egyben maradt, csupán azt egészítette ki a községben fellelhető eszközökkel, amelyek egy részét felvásárolta, a többit pedig falustársai adományozták.

Annak idején maga is bekerült Székelyudvarhelyre, fémipari szakon képezte magát, majd az egykori Gábor Áron Mezőgazdasági Gépgyár Rt-ben, népi nevén a „Technóban” dolgozott. Ez az üzem, mint annyi hasonló társa, az 1990-es rendszerváltozás után fokozatosan leépült, dolgozóit szélnek eresztették. László Árpád (aki 1952-es születésű) akkor még nem igényelhetett korkedvezményes nyugdíjat, úgyhogy új szakmát tanult.

Munkanélküliből vált „univerzális” kántorrá

„Kolozsváron lehetőség volt a Protestáns Teológiai Intézet keretén belül kántorképzésre, oda iratkoztam be, hiszen megvolt az énekhangom. Ez 1992-ben történt. Megvolt az affinitásom, hiszen prímás voltam egy népi zenekarban, előtte pedig négy évig jártam az igen fiatalon elhunyt Tárkányi Jánoshoz, a kiváló hegedűshöz tanulni, aki a Venyige zenekar alapembere és az udvarhelyi Művelődési Ház szakoktatója volt. Valamelyest már billentyűs hangszereken is játszottam akkortájt. Úgyhogy elvégeztem távoktatási formában Kolozsváron ezt a főiskolát; 1995-től vagyok teljes rangú és jogú énekvezér. Unitárius jellegű képzés volt, és szükség is volt itt rám. Az évek, immár évtizedek során azonban mind a három nálunk honos felekezet dallamkincsét elsajátítottam, úgyhogy ma már az unitárius gyülekezet mellett a reformátusban és a katolikusban is kántorizálok.”

Sokunk emlékeiben léteznek ilyen tisztaszobák
Sokunk emlékeiben léteznek még ilyen tisztaszobák

Az örökséget egyben kell tartani

Hivatalos munkája mellett folyamatosan gyűjtötte a tárgyakat. A nagyapa háza Bükkfalván majdhogynem változatlanul vészelte át az elmúlt másfél évszázadot. Amikor a nagyapa (született 1879-ben) a múlt századforduló körüli években idekerült, már állott ez a hajlék. A kettős osztatú ház ajtói, ablakai, padlózata és gerendázata arról árulkodik, hogy akár jóval korábbi építésű lehet, s a tizenkilencedik század első harmadából is származhat.
Álmodni mert: a nagyszülei házából már régebb falumúzeumot szeretett volna nyitni. A magángyűjteményében majdnem hiánytalanul megmaradtak a szülőktől, a nagyszülőktől maradt szerszámok: szekerek, kötőfékek, eke, borona, taliga, járom. Olyan kézműves műhelye van, amelyben a nagyapa hajdanán, amikor még nem voltak traktorok, illetve gumirádlis szekerek, kerekesként dolgozott. Elektromos áram és erőgépek híján minden szerszám kézi erővel működött. A ház szobái közül az egyik, a tisztaszoba teljes bútorzata eredeti, a másikban pedig szövőszéket is találunk a hétköznapi élet kellékei mellett, amelyen a népi kelme- és szőnyegszövés bármikor bemutatható. A múzeum alapítója nem egyedül végezte a gyűjtőmunkát, felesége, László Ildikó is hasonló szenvedéllyel dolgozott mindvégig, s a következőkben őhozzá tartoznak majd az „asszonyi dolgok”: a hagyományos főzés, a szövés, fonás, varrás és hímzés tudományának bemutatása és továbbadása.

A nagyapa kerekesmester volt
A nagyapa kerekesmester volt

A képzőművészek mindig segítették

Mivel a Homoródszentmártoni Művésztelep vendégei évek óta visszajáró vendégek – itt szokták tartani a záróünnepségeket – sok tanácsot és segítséget kapott tőlük egy-egy tárgy konzerválására, restaurálására vonatkozóan.

A ház közel van a Román Viktor műveiből létrehozott kiállítóhelyhez, ami előnyére szolgál. Ez azért is jó, mert annak a kulcsa is László Árpádnál van. A látogatót mind a két helyszínre be tudja engedni.

A világhírű szobrász mindig ide vágyott vissza, a gyermekkor színtereire. Formavilágában is a helyi emelte egyetemessé.
A világhírű szobrász mindig ide vágyott vissza, a gyermekkor színtereire. Formavilágában is a helyit emelte egyetemessé. Csak ezt idehaza kevesen látják és tudják.

Homoródszentmárton község falvaiban még nagyon sok régi parasztház sértetlenül, eredeti formájában áll. Egyiket-másikat közülük szépen konzerválták és felújították, de nem jellemző, hogy a mai tulajdonosok kellő érzékkel bánnának a múlt relikviáival, holott ezek összessége jó hírt, turisztikai és népművészeti értékesítést, jövedelemforrást jelenthetne számukra. László Árpád nagy szeretettel végzi ezt az önkéntes munkát a maga portáján, s mikor megnyitja a kaput a látogató előtt, minden bizonnyal arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha minden régi bennvaló ilyen lenne a községben.

Az egy esztendő alatt igen sokan felkeresték a Múlt Idők Házát. “Kezdett beivódni a köztudatba. Jártak itt többször a szentmártoni iskolások, szervezett csoportokban a lövéteiek és a homoródalmásiak is. Egyéni látogatók pedig az ország és a világ legkülönbözőbb vidékeiről. Kétségtelen, hogy Román Viktor szobrai miatt is rengetegen választják ezt a helyet, és kíváncsiak az itteni értékekre is. A múzeumot látogatók közt ezidáig a legtávolabbi ország talán a Fülöp-szigetek, ahonnan a múltkor vendégünk érkezett. A nyári időszakban minden nap nyitva tartunk – mondotta László Árpád -, hiszen itt élünk a szomszédban; délelőtt 10 és délután 6 óra között állunk az érdeklődők rendelkezésére, nagyobb csoportokat előzetes bejelentkezés után tudunk fogadni. Hívjanak minket (+4)0745-981263-as számon.”

DSCN3413

A múzeum kiállítási anyaga folyamatosan gyarapodik. Többen is ajánlottak fel olyan tárgyakat, amelyek hiányoztak. Apróbb berendezési tárgyak szinte folyamatosan érkeznek a község lakóitól, hiszen tudják, hogy itt jó helyen vannak, megmaradnak, közkinccsé válnak azáltal, hogy egy kollekció részét képezik, szerves egységet alkotnak ezzel az életszerrel, amit a bennvaló képez. A László-házaspár folyamatosan kutatja Bükkfalva múltját, gyűjti az ide vonatkozó levéltári anyagokat, úgyhogy hamarosan kisebb kötettel, katalógussal tudják majd népszerűsíteni a múzeumot, s hogy ne unatkozzanak, megvásároltak egy másik házat a közelben, amelyet szinté a népi formák megőrzésével újítanak fel.

Mintha kialakulóban lenne itt egy kis üdülőtelep, egy menedékhely, egy élő skanzen, ahová időnként el lehet vonulni a külvilág zaja elől, hiszen a természeti környezet csodálatos.

Vannak itt feladatok bőven. A László-házasból mostanság a jövőt kívánja a múlt mellé helyezni az értékek őrzésével és teremtésével. A jövőben különböző kézműves foglalkozásokkal szeretnék élővé tenni a helyet (A szerző felvételei)
Vannak itt feladatok bőven. A László-házasból mostanság a jövőt kívánja a múlt mellé helyezni az értékek őrzésével és teremtésével. A jövőben különböző kézműves foglalkozásokkal szeretnék élővé tenni a helyet (A szerző felvételei)

Talán nem is kellenek ide hangzatos projektek, nincsen szükség a sokszor kétbalkezes (ön)kormányzati beavatkozásra, az itt élők, az ide kötődők tudják, hogy mi a feladatuk, és szép lassan a múlt emlékei mellé helyezik Bükkfalván az eljövendő idők reménységét is.

Simó Márton  

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.