Mi sem vagyunk piskóták!

????????????????????????????????????

Az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsa által szervezett kongresszuson Hajom Kissor Shingre, az indiai unitárius egyház alapítójára emlékeztek. „Le vagyok szállva a lábamról a földre. Nem elszállva, hanem leszedve a lábamról. Nagyon eredeti volt, amit ezen az ünnepségen láttam. Most értünk vissza a szállásra. Az következik, hogy beszámolómban, mielőtt még bármi is halványodna emlékeimben a látottak közül, most lépésről-lépésre végigmegyek a programon”  kezdte élménybeszámolóját Tódor Csaba lelkész.

2015. június 15., Hétfő

Különböző előadások hangzottak el, igen magas rangú meghívottak részéről Kissom Shing jelentőségéről, a 19. század második feléről, amikor ő élt és alkotott. Nyilvánvaló a sok értelemben a hasonlóság a mi erdélyi sorsunkkal, ha más vonatkozásban nem is, de a khászi nyelv érdekében tett erőfeszítést illetően annál inkább. Még ma sincs elismerve a khászi nyelv hivatalos nyelvvé, és ez az önazonossági harc még inkább közel hoz bennünket erdélyi unitáriusokat a khászi unitáriusokkal.
De nem erről akarok írni. Arról akarok írni, ami a legjobban meglepett.
Hadd kezdem azzal, hogy amikor pár ember együtt van egy bizonyos ideig, akár csoportban, akár kiránduláson, akár házasságban, kialakul egyfajta tolvajnyelv. A mi tolvanyelvünk kovászát Kovács István kollégám fogalmazta meg, „… azért mi sem vagyunk piskóták.
A mai írásnak tehát ezt a címet adom: Mi sem vagyunk piskóták!
Ez a rendezvényre vonatkozik, amelyről nemrég értem vissza a szobámba.
Igaza volt Bartóknak és Kodálynak, amikor azt mondták, hogy az ének az ember ösztönös, tanulatlan nyelve, amelyben olyan mélységeket tár fel önmagáról, amely a legszemélyesebb, belső-szoba, nagy-ház tiszta tárgyait hozza napfényre. Ugyanezt írta le Márai is A gyertyák csonkig égnek című könyvében. Illetve a vadászatról írt részben, amikor hajnal van, alig mozdul még az élet a harmatos erdei lapik között, de a vad már érzi a világosság bizsergő bizonytalanságát, ahogy az erdő mélyén, a mohás zöld kőre ráül a teremtő, mintha megpihenne. S innen kezdődik a hajnal. Ott még sok egyébről van szó, de most ennyi elég szőnyegnek, ami bevezet abba, amit ma átéltem és láttam.

Az
Az alapítóra emlékeztek. Hajom Kissor Singh (1865. június 15. – 1923. november 13.) amerikai és nagy-britanniai unitáriusokkal való egyeztetés után határozta el az indiai unitárius egyház megalapítását. Az első gyülekezett Jowai városában jött létre. Az indiai unitáriusoknak ma 30 gyülekezete és tízezernél több híve van.

Az énekük
Több kórus is énekelt. Egyházközségi kórusok, a hangzásból megítélve olyan emberek énekeltek, akik nem a hangjuk után, vagy az éneklésükből élnek, hanem önkéntesen énekelnek. Van a hangzásukban valami mélység-baritonság, ami az itteni hegyes-völgyes vidéket jellemzi. Kanyargós, és vad, meredeken szédítő, és visszahúzódottan szemérmes, erős, mint a száriba öltözött, törékeny asszonyok hite. Nem értettem a szöveget, mert khászi nyelven volt, és Shinget dicsőítő énekek voltak. A dallam viszont olyan mélyről jött, ahol a szén keményedik, s ahová a csend is visszatér minden napnyugtával, hogy megfürödjön, s másnap reggel fénybe öltözve térjen vissza e szívós, de szerény emberek barna arcbörére, hogy megcsillanjon azoknak, akik rájuk néznek.
Hajom Kissor Shing a törzsi vallást ötvözte a kereszténységgel. Valamennyire. A valamennyi azt jelenti, hogy a walesi prezsbiteriánusok hatására alkotta meg az istentiszteleti keretet. Többnyire angolszász hatás érte őt, de tény, hogy nagyon szépen öntözte népiességével lelkének tusakodását. A sokat tusakodó lélek megszomjazik, s akkor öntözni kell. Ezt tette ő a sok törzsi szellemmel, babonával amit szépen beépített az intézményes vallásba, amiből lassan kihajtott az unitárius fogalom. Bátortalanul, bizonytalanul. Nagyon kevesen álltak mellette, nagyon furcsa kitalálás volt akkoriban, s most is az. Aztán a törzsi elemekkel is azt történt, mint sok helyen máshol a világon, hogy alacsonyrendűnek ítélték, amit ki kell irtani. Jézus tanítását próbálta beépíteni a vallásba, de úgy, hogy ötvözte. Népies ez a khászi unitárius, mint a miénk otthon. A kórusok énekéből átjött szépségnek az a fajtája, ami helyhez kötött, ami összetéveszthetetlen. Lenyűgöző. Ide kell jönni, s csak itt lehet hallani. Olyan, mint az abásfalvi cigányzenekar otthon.
Aztán jött egy törzsi játék, amikor hagyományos viseletbe öltözve bemutatták egyik táncukat. Matriarchátus van. Ez már nagyon mellbevágó volt. Az anya köré épül a család. Középen az anya, aki bevezeti a táncosokat. A táncosok hármasával vannak összeölelkezve: ott is középen a nő, két felől két férfi veszi körül. A dobok ritmusa tá-ti-ti-tá-tá-ti-ti-tá-tá-ti-ti-tá. Nagyon lassan csúsztatják a lábaikat. A középen álló nő szépen, lábujjait mozgatva, a sarkát fordítva finoman körbe forog. Körbe a többiek sem lépnek, hanem forognak. Nem lépnek, hanem csúsztatják a dobok ritmusára a lábaikat. Hármasával körbe forognak, majd körbe járnak az anya körül. Az anyát védik. Ő tartja össze a családot. A betolakodó sem tud bemenni, ha nem engedik be. Hiába próbál bemenni. Minden ritmikusan, szabályosan zajlik. Az élet, a védelem, a biztonság forgását képezik le. Majd ismét felsorakoznak, az anya vezet, és hármas sorokba állva haladnak. Az emberi élethelyzetek is változnak, nem körben forgás minden, hanem van benne változás, új, kihívás, más.
Láttunk egy másik törzs diadaltáncot is, amit sikeres vadászat után mutattak be.
Milyen érdekes, hogy a tánclépések sem véletlenül alakultak ki. A mindennapi élet, a szükséglettel való viaskodás különböző lépéseit fűzte egymásba az ember; például a vadászat lépéseit, ezért jutott eszembe Márais, s azt tudatosan ismételte. Az áldozás, a táplálkozás, a félelem, a védelem mennyire fontos.
Ezt éltem át.
Azt mondja az egyik szervező a végén, hogy ezt a törzsi táncot más felekezetek már nem vállalják föl.

törzsi
A törzsi táncok ma már csak különleges alkalmakkor kerülnek elő

A kultúra fejlődik. A magasba röpít időnként. A szén is lent hallgat a mélyben. A gyémánt is valahol a föld gyomrában. Nem tudom, hogy merre fog tartani az itteni unitáriusság, de azt láttam ma, hogy nagyon gazdag lelki kincsekkel rendelkeznek. A döntés rajtuk áll, hogy mire használják. És mikor, miből mennyit használnak, hogy ne legyenek piskóták…

Tódor Csaba

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.