Szerzetesek tanúságtétele a pápa előtt

RV5127_Articolo

Nem székelyföldi téma ugyan. Böjte atya hívta fel a figyelmünket a délszláv háborúban megkínzott szerzetesek megrendítő tanúságtételére Ferenc pápa előtt. A pápa Szarajevóban tett látogatása során négy egyház – a katolikus, a görögkeleti, a muzulmán és a zsidó – vezetőivel tárgyalt. Június 6-án, szombaton papokkal, szerzetesekkel is találkozott a bornyák fővárosban. Hárman közülük tanúságot tettek arról, hogyan kínozták meg őket a háború alatt, és hogyan bocsátottak meg kínzóiknak. A pápa időközben azt is bejelentette, hogy 2016-ban Romániába látogat. Annak a látogatásnak is több állomása lesz. Az erdélyi római katolikusok nagy várakozással tekintenek a látogatás elébe, keresztényi alázattal várják, hogy áthaladva a ma is missziós területnek tartott Kárpátokon túli részeken, meglátogatja-e a Gyulafehérvári Főegyházmegyében élő mintegy egymilliós lélekszámú magyar ajkú híveit. 

A pápai látogatás útvonala
A pápai látogatás útvonala

A pápa előre megírt beszédét félretéve fordult hozzájuk – az Avvenire és a Vatican.va híradása. A szarajevói székesegyházban megrendezett találkozón egy pap, egy szerzetes és egy szerzetes nővér beszélt a délszláv háború idején megélt szenvedéseiről, a pápa és háromszáz társuk jelenlétében.
Zvonimir Matijević Banja Luka-i pap elmondta, hogy sokan menekülésre buzdították a háború idején, de ő nem akarta magukra hagyni híveit. Egyházmegyéje papjai közül sokan így tettek, közülük nyolcat meggyilkoltak, illetve belehaltak a kínzásokba. 1992. április 12-én, virágvasárnap a szentmise után katonák jöttek érte, és a horvátországi Knin városába vitték, ahol úgy megverték, hogy az eszméletét is elveszítette. Arra akarták rávenni, hogy mondja el a televízióban: háborús bűnös ő maga és vele együtt minden pap. Ő azonban úgy döntött, inkább meghal, minthogy ezt megtegye. Többször megverték, végül félholtan kórházba szállították, ahol sebészeti úton vérrögöket operáltak ki belőle, vérátömlesztést kapott, így élte túl a bántalmazásokat. Sclerosis multiplexben szenved, amit a verések következményének tartanak. Tanúságtétele után Ferenc pápa hosszan megölelte Zvonimir atyát, és lehajolt, hogy kezet csókoljon neki.Jozo Puškarić ferences szerzetest 1992. május 14-én szerb katonák hurcolták el plébániai otthonából, és egyházközsége több tagjával együtt koncentrációs táborba vitték. Négy hónapig tartották ott: ez a százhúsz nap olyan volt számára, mintha százhúsz év lett volna – emlékezett. Embertelen körülmények között tartották fogva őket, éheztek, szomjaztak, nem tudtak mosdani, borotválkozni. Ütötték, rúgták őket, három bordája eltörött.

Négy egyház vezetőivel
Az egyistenhívő négy egyház vezetőivel

Ljubica Šekerija, az Isteni Szeretet Leányai Társulat tagja a délszláv háború idején Bosznia középső részén, Travnikban élt, ahol egyre több, a közel-keleti arab országokból érkező fegyveres katona jelent meg a háborús években. 1993. október 5-én hurcolták el Vinko atyával, a helyi plébánossal és a Caritas három tagjával együtt egy furgonban. A katonák azt követelték Vinko atyától, hogy tapossa meg a nővér rózsafüzérét, miközben kardot szegeztek a torkának. Ljubica azt mondta akkor: „Vinko atya, engedje, hogy megöljenek, de az Isten szerelméért, ne tapossa meg a szent tárgyat.” Számos hasonló megpróbáltatás érte, megalázták, inzultálták, megverték, Vinko atya a nehéz pillanatokban mindig azt mondta nekik: „Ne féljetek, mindenkit feloldoztam. Készen vagyunk arra, hogy békében haljunk meg.”
Az egyik éjszakán puskacsövet szegeztek a homlokának, és egy hang azt parancsolta, térjen át az iszlámra, az egyetlen igaz vallásra. Ő megijedt, csendben maradt. Azt hitte, megölik, de nem ez történt, és végül egy másik katonának köszönhetően megszabadult.
Mindhárom tanúságtevő köszönetet mondott a pápának a látogatásáért, és kifejezték örömüket, amiért hisz a megbocsátás erejében és abban, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött.

Ferenc pápa a székesegyházban
A székesegyházban

A tanúságtételeket követően Ferenc pápa így szólt: „Ők az életet mondták el, a tapasztalataikról szóltak…” – erre nem válaszolhatott papírból, ezért átadta előre megírt beszédét a város érsekének.

A tanúságtételek önmagukért beszélnek. Ez népetek emlékezete. Annak a népnek, amely elveszíti emlékezetét, nincs jövője – figyelmeztetett, majd hozzátette, hogy velük együtt nagyon sokan éltek meg hasonló szenvedést a háború idején.

Kedves testvéreim, nincs jogotok elfelejteni a történeteteket! Nem azért, hogy bosszút álljatok, hanem hogy békét teremtsetek – hangsúlyozta Ferenc pápa. A jelenlévőknek elmondta: vérükben, hivatásukban benne van ennek a három mártírnak a vére, a hivatása és sok más szerzetes, pap, szeminarista vére, hivatása. Szent Pál szavaira emlékeztetett, aki a Zsidókhoz írt levélben arra figyelmezet: nem szabad megfeledkezni elődeinkről, akik megmutatták, hogyan kell megélni a hitet. Nem szabad megfeledkezni Jézus Krisztusról, az első mártírról, akinek ők a nyomában jártak – tette hozzá.

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a tanúságtételek során megragadta, milyen sokszor hangzott el a megbocsátás szó. Az Úr szolgálatában nincs szükség olyan emberre, aki nem tud megbocsátani – tette hozzá. Nem olyan nehéz megbocsátani valakinek, aki csúnyát mondott neked, akivel veszekedtél, vagy annak a nővértársnak, aki féltékeny rád. De nehéz megbocsátani annak, aki megütött, megkínzott, megtaposott, puskával fenyegetett, hogy megöl. Ők megtették, és hirdetik, hogy meg kell tenni! – buzdított a pápa.

Emlékeztetett rá, hogy sokszor megfeledkezünk elődeink szenvedéséről, pedig százhúsz nap egy koncentrációs táborban valóban másképp számít: minden óra, minden perc kínszenvedés, összezárva, piszkosan, élelem, víz nélkül, melegben és hidegben. Felidézte a hallgatóságának, hogy sokszor már amiatt is panaszkodnak, ha fáj a foguk, tévékészüléket szeretnének a szobájukba, vagy nem volt jó az ebéd. „Kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg elődeitek szenvedéseiről! Gondoljatok arra, mennyit szenvedtek ezek az emberek, gondoljatok arra a hat liter vérre, amit az atyának kapnia kellett, hogy túlélje! Éljetek olyan életet, amely méltó Jézus Krisztus keresztjéhez!” – kérte Ferenc pápa a papoktól és szerzetesektől.

Szarajevói látkép
Szarajevói látkép

A világias papok, püspökök, szerzetesek, szeminaristák olyanok, mint egy karikatúra, és erre nincs szükség! Nem hordozzák a mártírok emlékezetét. Megfeledkeztek a keresztre feszített Jézus Krisztusról, aki az egyetlen dicsőségünk – tette hozzá.

Felidézte a szerzetes nővér elbeszéléséből azt a jelentet, amikor egy muzulmán asszony körtét vitt neki – túllépett a vallási különbözőségeken, és szeretett. Hitt Istenben, és jót tett – méltatta a pápa a gesztust.

Ferenc pápa emlékeztette hallgatóit a család fontosságára, és kérte őket, imádkozzanak a családokért, hogy sok gyermekéletet teremjenek, és legyenek közöttük hivatások is.

Végül emlékeztetett arra, mennyi kegyetlenség van ma is a világban. „Tegyétek a kegyetlenség ellentétét – kérte tőlük –, legyetek gyengédek, testvériesek és megbocsátóak. Hordozzák Krisztus keresztjét.”

A Vatikáni Rádió, Oslobodjenje.ba és a Magyar Kurír nyomán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.