Árakról, majmokról, az élet négy szakaszáról

A majmok szent állatoknak számítanak hosszú generációk óta
A majmok szent állatoknak számítanak hosszú generációk óta

A négytagú erdélyi unitárius küldöttség útja Dzsaipurban folytatódott, Rádzsasztán fővárosával és annak környékével ismerkedtek. A lelkészek akkor is papok, amikor turisták, talán még másoknál is figyelmesebben szemlélik a teljesen idegen kultúrát, s az ottaniak Isten-keresését. A megtapasztalt valóság lényegesen különbözik az olvasmányélmények révén ismert Indiától.

Június 5., péntek

Reggel a szállodából be akartunk menni a nagy bazárba. Odajött a szállodához egy riksás. Amúgy a szállodák a városnak egyik részében vannak, külön a valós élettől. Ott a környéken csak tuk-tukosak, riksások vannak, de odavalósiak nem laknak. Nincsenek lakóházak. A riksást a tuk-tukos elűzte. A tuk-tuk egy háromkerekű motorbicikli, a módosobbaknak van ilyen, de rengeteg van a városban belőlük. Ezek a taxik, a kisebb terheket szállító járművek. A riksások azok a szegények, a lábbal hajtó biciklisek. Nagyon olcsón dolgoznak. (…) Ekkor jött az ötlet, hogy menjünk el egy olyan helyre, ahol halottakat égetnek. El is mentünk, majd elvitt onnan egy üzletbe. Szóval összejátszanak ezek a szállítók az üzletesekkel, hogy amennyiben turistákat visznek, és azok vásárolnak, akkor osztoznak a pénzen. Mi ki sem szálltunk a bolt előtt, erre a taxis azt mondta, hogy nincs több benzinje, és nem tud tovább vinni. Hívott egy másik taxist, aki továbbvitt. Ő volt tehát a góré, és mások neki dolgoznak. A pénz világa nagyon jelen van, és nagyon érezteti a hatalmát.

Az alkudozásról. A másik érdekes dolog az alkudozás. Otthoni ésszel azt mondjuk, hogy valaminek van egy értéke, és az alku azért van, hogy azon értékhez a legközelebb kerüljön az eladó, és a vevő. A megközelíthető, megegyezett érték jelenti majd a kapcsolatot, hogy valami gazdát cserél. Itt arra jöttünk rá, hogy nincs ár. Az ár az adó és a vevő között születik meg. Többször meg is kérdezték, amikor valamit vettünk, hogy meg vagyunk-e elégedve? Tehát azt jelenti, hogy gyakorlatilag nagyon sokat lehet alkudni, mert nem lehet tudni, hogy valami mit ér. Ezen a szemléleten mi nyugatiak változtattunk azzal, hogy már amúgy is van egy ára valaminek. Ezért a turista látványosságoknál ezt nem lehet megtenni, amit leírtam, mert van amit bizonyos áron alul nem adnak. Az egész életük arról szól, hogy alkudoznak. Az amcsi turista ezt nem tudja, ők viszont igen, hogy mit jelent 50 dollár, mi az értéke a pénznek, és most már pénzért adnak árut, és nem az áru képezi az alku tárgyát. Tudja azt, hogy x összegen alul nem megy, mert neki is az a pénz nagyon sokat jelent, amit a tudatlan, de pénzzel rendelkező külföldi ad. Ez viszont az ember kapcsolatokat nagyon befolyásolja. Ezzel az alkuval viszont jó baráti viszonyt lehet tartani, hatalmat lehet gyakorolni, kegyessé, és nagylelkűvé válhat valaki. De már sokan nagyon visszaélnek.
Az is sokat elmond a különböző hatások tudatosításáról, hogy külföldiek számára külön városrészek vannak. Vagy a 20 rúpiás riksás, aki azért kellett tekerjen, hogy bevigyen minket kettőnket a városba. Ezzel szemben a tegnap egy sört 600 rúpiáért adtak a szállodában. Ez otthoni pénzben is negyven lej, ami nagyon drága sör.

Június 6, szombat

A mai nap Dzsaipurban telt el. Reggeliztünk a szállodában, és belevetettük magunkat a városba. Ez Észak-India egyik legnagyobb kereskedelmi központja, több ezer éves város. Többnyire muszlimok és hinduk lakják, kis számban keresztények. A muszlimok dolgoznak, a hinduk kereskednek. A kereskedelem két nagyobb iparágra épül, a textilre és a drágakövekre. Elmondásuk szerint a világ egyetlen olyan városa, ahol még kézzel csiszoljak a drágakövet. Megnéztünk egy ilyen helyet, és tudtam volna venni egy fülbevalót, amin rubin és gyémánt volt ezüst gyűrűbe illesztve, de hát a feleségnek nem lehet ékszert venni anélkül, hogy jelen legyen. Nem volt drága amúgy, most már megírom, mert nem vettem meg: 3000 rúpia lett volna, ami nem rossz ár.

A papi hivatás apáról fiúra öröklődik
A papi hivatás apáról fiúra öröklődik

Megfigyeltem a későbbi vásárlások alkalmával is, hogy nagyon fontos az itt lakóknak, hogy a vásárló elégedett legyen. Lehet alkudni. Először kirakják az árut, aztán egy nagy bemutató következik, s majd választhatunk, hogy mi kell, s aztán jön az alkudozás. Általában 30-40 százalékot lehet lealkudni a kért árból. Ez nekem ,agyon tetszett.
Megnéztük Dzsaipur mellett a majmok templomát. Több ezer éve, hogy itt van ez a szent hely. Azért vannak a majmok ilyen becsben, mert amikor az egyik helyi isten feleségét elszöktették, a majmok segítettek őt visszaszerezni. Tényleg paradicsomban élnek! Az idelátogatók etetik a majmokat, és nem szabad bántani őket. Egy valamikori rituális fürdő helyén, ami a kolostor belsejében van, a helyi gyermekek, és fiatalok fürdeni járnak. Mára már a rítus eredeti jelentése és a mai gyakorlat között óriási hézag, lyuk van. Nem tudjak ma, hogy miért volt eredetileg az a fürdő a templomhoz tartozó kolostor területén. A bűnöktől való megmosakodásról szólt. Ma tombolt ott a zenes, és olyan, mint egy közönséges strand.
A kolostorban szent emberek, papok élnek. Hindu szertartást gyakorolnak. Van egy vezetőjük, és ő irányítja a belső életét a helynek. A papok öröklik a hivatást apáról fiúra. A képzésük annyi, hogy kell tudjanak szanszkritul, és kell ismerjék a szertartást, annak eredeti formájában. Az emberek azért járnak ide, hogy a szent emberektől, papoktól eligazítást nyerjenek az életükben.

Majmok
A majmok gyakran elhagyják a kolostor területét

Az emberi élet négy részre tagolódik a hinduk szerint. Az első rész a gyermekkor, amikor tanulunk, amikor felénk jön a világ, és mi befogadjuk. A második rész, amikor társat választanak magunknak, családot alapítanak, gyermeket vállalnak. A harmadik rész, amikor elhagyják a családot, és tanítják az embereket ilyen kolostorokban, vagy félrevonultan. A negyedik rész a teljes elvonulás ideje. Nem tanítanak már, hanem igyekeznek minél távolabb kerülni a világtól, és csak a karmájukkal foglalkoznak az emberek. Ez a megvilágosodás ideje. Ezt kevesen vállaljak.
A pappal való beszélgetésünk, találkozásunk nagyon érdekes volt. Egy szentélyben ült, ahol az istenek szobrai voltak, és ő vigyázta a hely szentséget. Az apjától örökölte a hivatását. A családja Dzsaipurban, a városban el, ő pedig állandóan kint van a kolostorban. Minket megáldott. A Hitler által is használt szimbólum, a szvasztika volt a szentély falara rajzolva. A középpontból szerteáradó istenséget ábrázolja. A változó világban a középpontot jelentő isten a változatlan. Az árja fajra vonatkoztatta ezt Hitler, de sajnos rosszul. A világ az óramutató járásával megegyező irányba mutat, minden változik, de az isten nem. Az istenből kiáradó jelenségek jelentik a világot. A homlokunkat megjelölte valami piros anyaggal, kezünkre cérnát kötött, és meg kellett kerüljük a szentélyt, hogy az istenek jót cselekedjenek velünk, illetve, hogy bekapcsolódjunk a világ forgásába. A galambokra úgy tekintenek, mint angyalokra, akik a földi lelkeket az istenekhez vihetik.
A gazdátlan teheneket is ide hajtják a környékről, itt gondjukat viselik, amíg azok megdöglenek. A papok tartják fönn a kolostort az idelátogatók adományaiból.
Innen bementünk a városba, és megnéztük a dzsaipuri maharadzsa palotáját. Ő India 23 államának az egyik királya volt 1971-ig, amikor a kormány csak a palota egy részét hagyta meg a királyi családnak, a többi vagyont elvette. Ma karitatív tevékenységet folytatnak, népművészeti táborokat szerveznek, politikai befolyásuk gyakorlatilag megszűnt a királyoknak. 1947-ben ezek a királyok vezényelték le a britektől való leválást is, mint ahogy a 18. századi gyarmatosítást is ők írták alá annak idején. Mindvégig jó viszonyt tartottak fenn a gyarmatosítókkal.
Ezt követően megnéztünk egy szabadtéri asztrológiai múzeumot, ahol a csillagjegyeket mutató és az idő mérését lehetővé tevő műszereket mutattak meg, ami több mint háromszáz éves. Nagyon jó matematikusok az indiaiak.
Ebédeltünk a zsúfolt belvárosban, majd majd megnéztük a mar említett drágakő-kereskedést.

Elewfám
“Elefántolásra” késuülődve

Délután a szállodában fürödtünk az udvari medencében. Életemben először éreztem, hogy nem vagyok alsóbbrendű ember. Az itteniek, mivel fehérek vagyunk, másképpen kezelnek. Nagyon gondoskodóak, és nemcsak a pénzért. Estefele a tegnap este megismert tak-tak-os fiúval városnézőbe mentünk. Ez a tak-tak egy háromkerekű motor, ami emberek szállítására való. Mi alig fértünk el rajta öten a vezetővel együtt, de a helyiek akár nyolcan-tízen is felülnek. Elvitt a fiú magához, bemutatta a családját, a rokonait, akik elefántokat tenyésztenek a turisták elefántoztatására. Holnap elefántolunk reggeliben.
Egy nagy tóval szemben van a szálloda, amiben lakunk, meg nincs kinyitva a látogató turisták számára, de nagyon szép és egyedi ebben a rendkívül száraz, sivatagos környezetben.
A vacsoránál megint élőzene volt, mint előző este is.

Tódor Csaba

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.