Márciusi megújulás

Toborzó
Toborzó (A szerző felvételei)

Homoródalmáson most is a kialakult hagyományoknak megfelelően ünnepeltek. Délelőtt 10 órától kezdődően a rezesbanda járta körbe a falu utcáit, hogy megemlékezésre hívja a lakókat, majd unitárius istentisztelet, koszorúzás és emlékműsor következett a művelődési házban. Népes közönség volt jelen a községi rendezvényen. Mivel idén március 15.-e vasárnapra esett, jóval többen tartózkodtak odahaza, mint máskor, így a rendezvény nagyobb figyelmet kaphatott, a nemzedékek együtt ünnepelhettek. Az 1990 óta eltelt negyed évszázadban kialakult egy szép koreográfia: a helyi fúvószenekar invitálja ünnepre a lakosságot, majd miután végigjárja a települést, térzenét ad a községháza előtt; az emberek a templom előtti hársfák alatt gyülekeznek, akárcsak vasárnapokon, de ilyenkor kissé emelkedettebb hangulata van a találkozásnak, hiszen ki-ki igyekszik a legszebb öltözéket magára ölteni, és előkerülnek a kokárdák, a népviseleti ruhadarabok is.

oihu
Gyülekezés a templom előtt

Idén látni lehetett, hogy többen messzi vidékekről jöttek haza erre a napra. Idősek, fiatalabbak egyaránt. És jó volt itt, jó volt együtt ünnepelni. Március 15.-e azon jeles napok egyike az esztendőben, amikor merünk magunk lenni, s merünk kissé a valóság fölé emelkedni, amikor merünk megújhodni. Vagy legalább elgondolkodni az elkövetkezőkön és a vágyakon.

Szerencsé találkozás
Szerencsés találkozás

Ezeket a gondolatokat érintette ünnepi prédikációjában Csete Árpád unitárius lelkész is. Szó esett a ’48-as követelések aktualitásáról, illetve arról, hogy ezeket időnként át kell fogalmazni ugyan, de tartalmuk lényegük ma is ugyanaz, mint azon a régi tavaszon, hiszen a polgárság, a szabadság és a becsület értékei örök érvényűek.

Koszorúzás
Koszorúzás a turulos szobornál

Az istentisztelet után koszorúzás következett, majd a tömeg átvonult a Szabó Gyula Művelődési Házba.

Zászló
Zászlók alatt, között, mögött

Rigó Mihály polgármester rövid beszédében ugyancsak a márciusi követelések aktualitásáról beszélt, de nem csak az 1848-as tizenkét pontról, amelyet az akkori ifjúság fogalmazott meg.

Elindult a menet
“Elindult a menet…”

Arról szólt még, hogy eltelt ugyan huszonöt esztendő, de a mi vágyaink, azok a követeléseink, amelyekkel hosszú idő után, szabadon először 1990 márciusában állhattunk elő, a mai napig még nem teljesültek.

Polgármester
A majdnem zsúfolásig megtelt nagyteremben mintegy háromszázan voltak jelen az ünnepi gálán

“Nincsen állami fenntartású orvosi egyetemünk Marosvásárhelyen, jóformán szó sem eshet manapság az autonómiáról, gyülekezési jogainkat korlátozzák, s a székelyföldi megyék gazdasági fellendülése ma is várat magára” – mondotta a község vezetője. Rigó Mihály polgármester rövid beszédében arra is kitért, hogy baj van a gerincünkkel, és önvizsgálat, lelki megtisztulás után leszünk csak méltók arra, hogy részesüljünk azokban az áldásokban, amelyet az állam és az Európai Unió is megtagad ma tőlünk.

Vegyeskar
Az almási vegyeskar

“Mi vagyunk azok, akik szétszórjuk a szemetet a saját környezetünkben, mi vagyunk azok, akik folyamatosan a széthúzáson törjük a fejünket, s mi vagyunk, illetve sokan vannak közöttünk olyanok, akik a mindenféle támogatás és felzárkóztatási program ellenére sem képesek az együttélési normák minimumát sem teljesíteni.”

Az
Az előadás tartalmi egységei közötti szünetekben a fúvósok ismét és ismét rázendítettek

Az őszinte szavak nem hangolták le az emberekben az ünnepi kedvet, de bizonyára gondolatokat ébresztettek egyesekben. Mert az ünnep ugyanakkor számvetés is, hogy kik vagyunk mi ezekben a pillanatokban, mire voltunk képesek ezidáig, s mit szeretnénk a következőkben elérni. Versösszeállítás következett az 1848-ra való emlékezés jegyében, majd jól megkoreografált, a magyar nemzeti színekre épített kis táncszvit következett – mindezeket a helyi Dávid Ferenc Általános Iskola tanulói és az őket felkészítő pedagógusok jóvoltából láthattuk, majd fellépett a községi felnőttkórus is, ez a kiváló dalárda, amely évtizedek óta képes arra, hogy több generációt összefogjon, s hogy közös énekléssel emlékeztessen a nagy pillanatokra, hogy kiemeljen mindenkit a hétköznapok pórias letargiájából. A művelési házban tartott ünnepséget a székely himnusz közös eléneklése zárta, majd hazaérhettek az almásiak, hogy továbbvigyék az emlékezetes nap üzenetét és azt a szándékot, amely oly sok bajon át képes minket megtartani. Hogy újabb huszonöt vagy ötven év múltán lehessen majd ünnepelni. Hogy legyenek utódok, akik képesek lesznek majd erre, és készek, hogy értékeinket megtartsák és továbbadják az unokáknak.

Vajon így lesz-e?

DSCN2435

Simó Márton 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.