Huszonöt éves a Fekete Március

A teherautó
A teherautó, amelyre sokan emlékeznek

Ha marosvásárhelyiekkel találkoztam a kilencvenes évek elején, pár mondat után mindjárt a márciusi eseményekre terelődött a szó. Furcsa dolgokat mondtak, és azonnal egyértelműnek látszott, hogy ott és akkor diverzióról volt szó, amelyet a háttérből azok szerveztek és irányítottak, akiknek egyáltalán nem volt érdeke, hogy a városban békében és egyetértésben éljenek az emberek. Vagy pedig a szervezett cirkusz “mindössze”arra szolgált, hogy a titkosszolgák ezáltal erősíttessenek meg az új állami struktúrában. Többrétegű a valódi ok, azonban a történészek és a társadalomkutatók – a társadalmi és a tudományos konszenzus mentén – még nem derítették ki a valóságot egyértelműen mindkét oldalon, illetve nem fogalmazták meg olyan kontextusban, olyan hitelességgel és olyan hangerővel, hogy az bekerüljön a közgondolkodásba és tankönyvekbe.

A Román Komunista Párt Maros Megyei Végrehajtó Bizottság
A Román Kommunista Párt Maros Megyei Végrehajtó Bizottságának 1985-ből származó dokumentuma

Annak ellenére, hogy Maros megye székhelyén (1968 óta) igen erőteljesen zajlott a románok betelepítése, s bevallottan az volt a cél, hogy fokozottan és mesterségesen megváltoztassák a nemzetiségi arányokat a románság javára, 1989 decemberében a magyar és a román anyanyelvű lakosság tagjai közt, még a hatalmi hiátus napjaiban sem tört ki semmiféle atrocitás. Akkor kezdődtek a bajok, amikor román értelmiségiek, pópák, katonatisztek és a látens államvédelmi gépezet munkatársai a kulisszák mögül úgy kezdték irányítani az eseményeket, hogy közösségi szinteken minden megfertőződjék az emberi viszonyok terén, s a helyzet kedvezőtlenül alakuljon a magyarok számára, olyannyira, hogy, ha nem tetszik nekik ez az állapot, akkor hagyják el a szülőföldjüket, keressék másutt a boldogulásukat, a többség képviselői pedig kapják meg azokat a kulcspozíciókat, ahol tartósan berendezkedhetnek és részt vállalhatnak a Székelyföld fővárosának tartott szellemi központ lebontásában.

A MOGYE főépülete
A MOGYE főépülete napjainkban az egynyelvű felirattal

Az ördögi terv részben sikerült. Valóban magyarok ezrei hagyták el a várost, s a közlekedő edények törvénye szerint, helyüket mások foglalták el. Egyébként a román elit köréből is sokan eltávoztak. A város és a megye vezetői ma jórészt “tájidegenek”. Az egykori kadétiskolába költöztetett Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), amely éppen azért került ebbe a városba (1948), hogy kihasználja az itteni lehetőségeket és kielégítse a lakossági igényeket, s hogy Kolozsváron normálisan működhessék a román nyelvű orvosképzés, ma tulajdonképpen csatatér. Ez az egyetem is mára román többségűvé vált, ahol a vezetők cinikus hozzáállása jóvoltából, évről évre teret veszít a magyar nyelvű képzés. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (az 1954-ben, szintén Kolozsvárról áthozott Szentgyörgyi István Intézet jogutódja) pedig egy lufi, ahol jobbára a “multikulti” jegyében zajlik az oktatás.

Igen, tessék!
Igen, tessék! – próbálkoznak az anyanyelv visszahonosításával

A városban valósággal újra kell honosítani a magyar nyelvet az intézményekben és kereskedelmi egységekben, valódi közelharcot kell vívni minden egyes magyar feliratért, minden kedvező intézkedésért, s miközben zajlik a térvesztés a magyar oldalon, ki kellene vívni mindazokat a jogokat, amelyek egyébként akár teljesen természetesek is lehetnének az évtizede itt is berendezkedett Európai Unióban. Az iparban létezett lehetőségek ma már a jobbára a nosztalgia tárgyköréhez tartoznak Vásárhelyen; úgy a magyar, mint a román lakosság aktív korú rétegei többnyire külföldön keresik a boldogulásukat, a nyugat európai rabszolgapiacokról hazahozott pénzüket meg multinacionális cégek bevásárlóhodályaiban költik el, s számukra már nem annyira a nemzetiségi értékek és érdekek fontosak, hanem előrébb való a fogyasztás bűvölete, a konzumidiotizmus, ahol nem számítanak a nyelvi sajátosságok. A frissen felnövekedett nemzedékek zöme pedig arctalan tömeggé vegyül vagy bomlik le, olyan szintre, ahol nem fontosak már a nemzeti(ségi) sajátosságok. Most a posztindusztrális korszak kohójában senyvedünk éppen.

Mindezektől függetlenül azonban “frontváros” még a hely. A történelmi tehetetlenségből fakadóan túlél és túlliheg mindent a másfajta nemzetépítés, és diverziónak számít a magyaros értéktudat. Itt ma sem lehet normális magyar jellegű tömegrendezvényeket tartani, s hogy még cifrább legyen a dolog, a magyarság tudatának és erejének lebontásához töretlenül asszisztál a legalább három pólusú nemzetiségi politikum. Huszonöt év után ma egy olyan városba érkezik a látogató, ahol azt látja és tapasztalja úton-útfélen, hogy az 1990-es esztendő véres márciusának projektje sikeres volt, s a megroppant gerincű magyarság képtelen talpra állni. Itt ma más a gazda, s az alkalmazottak minimálbérért lapítanak, mert, ha nem tetszik, kívül tágasabb.

Vagy mégsem így van? Létezhet méltó folytatása az itteni “dolgoknak”?

Simó Márton

A Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának szervezésében a fenti téma kapcsán 2015. március 25-én 18 órától Marosvásárhelyen, a Kövesdombi Unitárius Egyházközség előadótermében, illelve március 27-én 18 órától a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében kerül sor a „Fekete Március – 1990” című rendezvényre: Miholcsa Gyula filmrendező, Simó Márton író és László Márton történész beszélgetnek a negyedszázaddal ezelőtt lezajlott eseményekről. Miholcsa Gyula részleteket mutat be a 2010-ben készült „Marosvásárhely fekete márciusa” című dokumentumfilmjéből, Simó Márton, aki feltehetőleg az első olyan író, aki szépirodalmi alkotásban is megörökítette az akkori eseményeket, a „bozgor” c. regénytrilógiájából olvas fel részleteket, míg László Márton, aki társszerzője a Novák Csaba Zoltán történésszel közösen 2012-ben a csíkszeredai Pro Print Kiadónál megjelentetett „A szabadság terhe – Marosvásárhely, 1990. március 16-21.” kötetnek, a történész szemszögéből elemzi az eseményeket, azok következményeit és tanulságait.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.