A holnap kezdete?

_MG_3829

Nagyon reméljük, hogy az Élő Székelyföld Füzetek sorozatában megjelent atyhai kiadvány eléri azt a célt, amelyet a szerkesztők kitűztek maguk elé, és túl az információszolgáltatáson “járulékos” eseményekkel segíthetik majd a közösséget. Amint arról az előzőekben írtunk, szombaton, a szentmisét követően a szerkesztőség munkatársai az Atyha-füzetet ismertették a helybeliekkel, majd könyvbemutató következett. A második szerkezeti egységben Simó József (Budapest) az építész nézőpontjából szólalt meg a falu népi építészetéről, a különböző háztípusokról, a formai sajátosságokról, nagyjából azokról az értékekről, amelyeket a helyben lakó talán nem is értékel annyira. Simó Jóska harminc esztendeje járja a Székelyföldet.

Simó József tulajdonképpen hazajön Udvarhelyszékre
Simó József tulajdonképpen hazajön Udvarhelyszékre

Udvarhelyszék apró falvai azért kedvesek számára, mert több településen is rokonai élnek, de túl a családi kötelékeken az értékőrzés elkötelezett híve és támogatója. A három évtized során készített fotográfiákkal kiválóan érzékeltette az itt zajló folyamatokat, a pozitív és a negatív jelenségeket egyaránt. A vetített-képes előadás után előadói tehetségét is felvillantotta, majd egy humoreszkkel, a “bevett” írók sorából hiányzó Hosszú Zoltán (1897–1944) művével zárta le ezt a második tartalmi egységet.

Változik az összkép, de azért még mindig a régi időkről tanúskodnak az épületek
Változik az összkép, de azért még mindig a régi időkről tanúskodnak az épületek

Az est kulturális részét Simó Márton dedikálással zárta, majd közös vacsora és nótaest következett. Jóleső érzés volt együtt látni ezt a sok embert a templomban, majd a nézőtéren és a terített asztaloknál is.

Csapatmunka eredménye ez az est

Biztató jel, hogy a község vezetése is a kezdeményezés mellé állt. Jelen volt Katona Mihály polgármester és Ravasz Ferenc alpolgármester, Györfi József helyi tanácsos pedig feleségével együtt alaposan kivette a részét a szervezőmunkából és a rendezvény zökkenőmentes lebonyolításából. A rendezvény sikeréhez nagyban hozzájárult az atyhai gyökerekkel is rendelkező, Korondon élő vállalkozó, Gáll Levente, aki magánemberként, ötletekkel és anyagiakkal egyaránt segítette a rendezvényt. Katona Mihály polgármester rövid beszédet is mondott, amelyben megköszönte a jelenlevők munkáját, majd kijelentette, hogy a következő hónapokban támogatni fogják az Élő Székelyföld Munkacsoport tevékenységét, hogy a község többi településéről is hasonló jellegű kiadványokat készíthessenek, amelyek hozzájárulhatnak majd Korond, Fenyőkút és Pálpataka kulturális életének bővüléséhez, a falvak népszerűsítéséhez, s akár civil és közösségi kezdeményezések motorjaként is működhetnek majd, mint ahogyan az Atyhában most kezdődni látszik. P. Buzogány Árpád író, művelődésszervező az Élő Székelyföld Munkacsoport tagjaként, Majla Sándor pedig korondiként, évtizedes visszajáróként érkezett Atyhába. A Sóvidék Televízió és a Duna Televízió székelyudvarhelyi stábja dokumentálta az eseményt, amelyet majd különböző magazinműsorokban sugároznak majd.

Az építész ma már a falu legfélreesőbb utcáit is ismeri
Az építész ma már a falu legfélreesőbb utcáit is ismeri

Néhány gondolat a falufüzetekről

Amikor néhány barátommal megálmodtuk ezt a sorozatot, s kezdtek körvonalazódni a tipográfiai és tartalmi jellemzői – mondotta Simó Márton, a füzetek felelős kiadója, a téma ötletgazdája –, akkor döntöttünk úgy, hogy a szerkesztőgárdát Élő Székelyföld Munkacsoportnak nevezzük, hiszen egy lélegző, működő, életrevaló régióval foglalkozunk, azzal a tágabban értelmezett hellyel, ahol élünk, s amelyről folyton próbáljuk bizonygatni a külvilágnak, hogy létezik. Mintegy 530 települést számoltunk össze a kilenc történelmi székben, természetes módon a városokat és Aranyosszéket is beleértve.

A közönség
A közönség nagyon jól érezte magát

S ha már jót akarunk, ha a legkisebb településsel is külön-külön foglalkozunk, hiszen van mindössze három lelket számláló falu Udvarhelyszéken, illetve olyan is, amely papíron nem létezik – gondoljunk csak az igencsak népes “Vadgalambfalvára”, vagy gondoljunk a Homoródszentmárton melletti Bükkfalvára –, akkor nekünk olyan kiadványokkal kell előhozakodnunk, amelyek segítik a hely lakóját és az odalátogatót egyaránt. Ez azonban nem elég, hiszen hasonló jellegű kiadványok készülnek másutt is. Eldöntöttük, hogy egységes arculattal jelenünk meg és markánsan megmutatkozó kézműves jelleggel.

Majla Sándor egy 1988-ban írott versének keletkezéstörténeről beszélt. A levitézlett rendszer falurombolási versének
Majla Sándor költő egy 1988-ban írott versének keletkezéstörténetéről beszélt. A levitézlett rendszer falurombolási terve ihlette az Atyhához is köthető alkotást

A kiválóan rajzoló, sőt a ma már főállásban jórészt csak ennek a szenvedélyének élő Gyöngyössy Jánost nem kellett túl sokat biztatni, hogy mellénk álljon. Minden településről és minden közigazgatási egységről, azaz községről házi jellegű, egyedi térkép készül, mint ahogyan a Székelyföldről is, s a füzetborítókra, helyi motívumok társaságában egy-egy jellegzetes épület vagy táj rajza kerül, amely által az illető települést messziről megismerjük. Így került az atyhai füzet borítójára a templomról készült grafika.”

A helyiek és a média is élénk figyelemmel követte  a műsort
A helyi lakosság és a média is élénk figyelemmel követte a műsort

Az atyhai füzetben megfogalmazott program

A helytörténeti, a valóságábrázolási rész és a reklám mellé beillesztettek, meghirdettek egy olyan programot, amely további cselekedetekre ösztönöz. Ez a mostani alkalom tulajdonképpen egy lokálpatriotizmust erősítő, egy azt megelőlegező együttlét volt.

Gáll Levente az est egyik szervezője
Gáll Levente az est egyik szervezője

Túl azon, hogy a kultúra ürügyén most együtt volt a helyben élők zöme és az elszármazottak egy jelentősebb csoportja Székelyudvarhelyről és Szovátáról, arról is szó esett, hogy erre az évre négy kalákaalkalmat hirdetnek, amelyek arra lesznek jók, hogy erősödjék a közösségi szellem, s egyúttal tegyék rendbe falu egyik-másik szegletét. Azt szeretnék, hogy ezeken a közös munkákon vegyenek részt minél többen, helyiek és az elszármazottak közül, s legyen ezekben jelen az egyház, és legyenek itt velük időnként a politikai község képviselői is. “Úgy tudjuk saját magunkat kiszedni abból a mocsárból, amelyből huszonöt évvel ezelőtt megpróbálkoztunk már kiemelkedni, de akkor is csak félmozdulatra futotta”– mondotta a füzetsorozat kiadója.

Az atyhai közbirtokosság az egykori községházát szeretné felújíttatni és új funkciókkal feltölteni
A közbirtokosság az egykori községházát szeretné felújíttatni és új funkciókkal feltölteni

Atyha idegenforgalmi, néprajzi és eszmei értékét elsősorban a jellegzetes építkezés adja. Meg kell óvni a településképet, ki kell iktatni, vagy legalább le kell fedni a tájidegen próbálkozásokat, s azokat a bennvalókat, ahol hosszú évek, évtizedek óta nem laknak, valamilyen módon rehabilitálni kell. Ha nem maguk a tulajdonosok, akkor egy helyben élőkből álló „konzorcium” kellene átvegye a felújításukat és a gondozásukat.

Érdemes mezőgazdasági jellegű pályázatokat készíteni

Ha már biztos kezekben van az épített örökség, akkor új lehetőségeket kell találni a mezőgazdaságban is, hiszen a szarvasmarhatartáson és a tejértékesítésen túl, létezik egyéb is. A szántóföldeket használni kell, például vetett takarmányt lehet termeszteni rajtuk, s biztos, hogy vannak olyan növények is, amelyeket nem kedvelnek annyira a vaddisznók és a medvék. Ha az ember visszafoglalja a határt, akkor a vadak is visszavonulnak az erdőkbe. Létezik korszerű vadgazdálkodás is, amely optimális szinten képes tartani az állományt… A méhészeten, a gyümölcstermesztésen is lehet gondolkodni, illetve azon, hogy a termékeket próbálják meg közvetlenül eljuttatni a termelőhöz.

A gyapjút, a bőrt pár évtizeddel ezelőtt helyben feldolgozták
A gyapjút, a bőrt pár évtizeddel ezelőtt feldolgozták és hasznosították a helyiek

El lehet gondolkodni a házi- és kézművesipar, a népi mesterségek feltámasztásán is, hiszen a jól konzervált faluhoz illik a népművészet. Így a faanyag, a gyapjú, a bőr helyben kerülne hasznosításra.
Új pályázati ciklus kezdődik az európai uniós programok terén. Ebben az ötéves időszakban, amely most előttünk áll, olyan elképzelésekkel lehet pályázni, amelyek itt, ebben a faluban is működőképesek. Szakosodva, külön-külön elképzelések mentén haladva, körülbelül öt helyi vállalkozás meg tudná teremteni azt a struktúrát, amely a valaha volt hagyományos székely faluban szétesett az utóbbi évtizedekben. Belső piacot lehetne generálni: az álattenyésztő a helyi takarmánytermelőtől vásárolhatná a szénát, helyi üzemben készülnének végtermékek a tejből, sajtok, amelyeket a vásárló, legyen az turista, visszatérő kliens vagy áruházlánc, a helyiektől venne meg. Ugyancsak helyi embertől vásárolna élelmiszereket az a helyi vállalkozó, aki vendéglátással foglalkozik. Komoly bevételt jelenthetnének a helyben gyűjtött és feldolgozott gyógynövények, erdei gyümölcsök. Ezekre a szakágakra pályázatok készíthetők, amelyeket a fiatal és életerős családok nagy biztonsággal elnyerhetnének. Néhány ilyen helyi kisvállalatnak mindezek mellett munkahelyteremtő, népességmegtartó képessége is lenne. Létre lehet hozni tanösvényeket, amelyeken helyi állat- és növénypopulációkat figyelhet meg az ide- vagy hazalátogató. Olyan turistaösvények építhetők ki, amelyeken el lehetne jutni Firtosra, azokra a szomszédos településekre, amelyek hasonló vagy még értékesebb épített örökséggel rendelkeznek (Énlakára, Siklódra vagy akár Kőrispatakra). Állandó együttműködést lehetne kialakítani az egyetemekkel, ahol építészeti vagy tájépítészeti szakok működnek, élő kapcsolat jöhetne létre a hazai és külföldi közgyűjteményekkel, néprajzi múzeumokkal. Miért ne lehetne ez a falu kutatások, konferenciák, falumegőrző programok helyszíne? Ha más hozadéka nem lenne, annyi haszon minden bizonnyal származna belőle mindjárt, hogy jó hírét vinné Atyhának, s az idelátogató kutatók, szakemberek a fogyasztásért a helybelieknek fizetnének.

Ezt a házat a '70-es években ikerablakkal látták el, de formájában, szerkezetében sértetlen, könnyen visszaállítható lenne
Ezt a házat a ’70-es években ikerablakkal látták el, de formájában, szerkezetében sértetlen, könnyen visszaállítható lenne. (A szabadtéri fotókat Simó Márton készítette, az előadásról való pillanatképeket pedig Farkas Antal.)

Befejezésül érdemes még a kezdeményező gondolatait idézni: “Úgy éreztem, hogy itt, ebben a faluban nagyjából ezeket a kérdéseket kell felvetnie a füzetünknek, hogy hasznos eszközzé változva tudja segíteni az itteni életet, hogy ne váljék semmivé ez a falu, s mi se legyünk tájidegen emberekké a Székelyföldön. Ha elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, ha elkezdünk majd dolgozni a felvetett témákon, ha időnként itt vagy másutt összegyűlünk, s jobbítani akarunk majd, akkor már kezdjük kiemelni saját hajunknál fogva magunkat a közöny mocsarából. Akkor már valóságosan is »megszponzorizáljuk« magunkat”.

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.