Kié az erdő?

veranda

E sokszor feltett kérdésre még mindig eltérő válaszokat adnak az emberek. Attól függően, milyen beállítottságúak, hol élnek és főleg kire hallgatnak. A központi média periodikusan veszi elő az erdőirtások témáját, sokszor Hargita megyét nevesítve mint helyszínt. Sok írás, internetes blogbejegyzés, riportfilm vagy fotógaléria csak a negatív oldalát mutatja be annak, ami erdőgazdálkodás kellene hogy legyen. Talán mindezek miatt ért kellemes meglepetésként az Atyhai Közbirtokosságnál, amikor saját szememmel győződhettem meg, hogy a gazdálkodás első szakaszára is van példa több tíz hektárnyi, szépen fejlődő csemeteültetvény formájában. Ha egészen pontos akarok lenni – hiszen megérdeklődtem Hadnagy Albert elnöktől –, hét év folyamán itt 69 hektárt ültettek be vörösfenyővel.

Csemetekert
Csemetekert

A közbirtokosság erdésze, Varga Balázs szánt időt rá, és körbevezetett a Kiság környékén, megmutatva, miként zajlik az Atyhai Közbirtokosság tulajdonában levő erdő és havasi legelő gondozása, újratelepítése. A felújított, minden szükségessel felszerelt erdészházat pedig akár havasi panziónak is lehetne használni majd, ha a közeljövőben sikerül üzembe helyezni az áramfejlesztőt. A csemeteültetéssel, -gondozással kapcsolatos tevékenységeket előírások és rendeletek szabályozzák, ám itt tapasztaltam valami mást, valami eltérőt is. „Erdőlő” emberekkel – nem túl gyakran ugyan – kerültem már kapcsolatba.

Az erdészház fejleszthető, akár vendéglátásra is hasznosítható lesz a közeljövőben (Hadnagy Albert felvételei)
Az erdészház fejleszthető, akár vendéglátásra is hasznosítható lesz a közeljövőben (Hadnagy Albert felvételei)

Voltak köztük kitermeléssel foglalkozó vállalkozók, akik számára az erdő jövedelemforrás, amolyan pénzeszacskó, amiből mindenki igyekszik minél többet kimarkolni. Ezek ellentétei a – legtöbb esetben városi – környezetvédők, akik úgy akarják megőrizni az erdőt, ahogy van, mindenféle külső beavatkozás nélkül. Ez a szándék, cél (esetleg akár érdek is) első hallásra szimpatikus is lehet. Ám ha belegondolok abba, hogy mindennapi szükségleteink kielégítésére használt másféle energia és nyersanyagforrások mennyire környezetszennyezők és rombolók, egy kissé irrealista hozzáállásnak találom. Az emberek többsége pedig e két véglet között, egyéni meglátása vagy éppen befolyásoltsága alapján foglal állást – ha egyáltalán állást foglal – és foglalkozik a témával.
A közbirtokosságnál olyan magatartást és hozzáállást lehet látni, amilyent csak a nyájukat, bárányaikat büszkén mutogató pásztoroknál lehet tapasztalni. Kiérződött belőle a jól végzett munka sikere fölött érzett öröm és büszkeség. Alaposan belegondolva, régi történetekre, mesékre visszaemlékezve ez az a hozzáállás, amit magunktól, székelyektől az erdővel kapcsolatosan elvárhatnánk. Az önfenntartó székely falunak mindig is egyik alapvető nyersanyag- és jövedelemforrása volt a havasi közbirtokossági erdő. Jól gazdálkodva vele nemcsak saját szükségleteit fedezte, de fenntartotta, eltartotta belőle még a falu iskoláját is. Mint jó gazda megélt abból, amit a környezetéből elő tudott állítani, és be is érte azzal. Jó példa lehet ez mindannyiunk számára a mai „azonnali sikert” kergetve rohanó, valós vagy valótlan teljesítményorientált világban.

Kiss János

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.