SZÉKELYUDVARHELY – KIADVÁNY KÉSZÜL AZ ANYAVÁROS KÉPESLAPOKON TÖRTÉNT ÁBRÁZOLÁSAIBÓL

A Székelyudvarhely kulturális életét tematizáló KÖNYV ÉVE motivációként szolgál a város múltjának egy szegmensét bemutató reprezentatív könyv megjelentetésére. A tervezett minőségi kivitelezésű katalógus a 19. század végén, valamint a 20. század első felében Székelyudvarhelyről kiadott és forgalomba helyezett képeslapok esztétikus ábrázolásai révén mutatja be a város történetét, építészeti és társadalmi életének változását. “SZÉKELYUDVARHELY – KIADVÁNY KÉSZÜL AZ ANYAVÁROS KÉPESLAPOKON TÖRTÉNT ÁBRÁZOLÁSAIBÓL” olvasásának folytatása

A SZABADSÁG ALKONYA?

Egyik marxistánk azért teszi le a tollat, mert csalódott az álmaiban. (1.) Szavai szerint nem valósult meg sem a marxizmus, sem a kommunizmus. Vagyis itt a világvége. Ő kiszáll. A másik neo-marxistánk (2.) viszont intenzív felháborodással tüzel minden ellen, ami keresztény, magyar és erdélyi, (sőt szerinte ilyen legkisebb közös többszörös nincs is), mert veszélyben érzi a melegek, a nők, és mindenféle „kisebbségek” szabadságát. S mindezért a papokat és tanárokat teszi felelőssé, akik szavai szerint nem engedik a szexuális felvilágosítást. “A SZABADSÁG ALKONYA?” olvasásának folytatása

TRIANON 100. – BOGÁRTELKE (146.)

Falu Romániában Kolozs megyében, közvetlenül a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal mellett fekszik, a nádasdaróci megállóval szemben. Románul Băgara. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.
1299-ben Bogárteluke néven, 1397-ben Bogártelke, 1399-ben Bogárteluke, 1609-ben Bogártelke néven írják. “TRIANON 100. – BOGÁRTELKE (146.)” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE

Ez alkalommal Kis- és Nagykedére, Medesérre, Tordátfalvára, Székelyszentmiklósra és a község központjába igyekszünk eljutni. Legalábbis ezt a hat helységet szeretnénk falukép és népi építészet szempontjából megmutatni. Helyszínbejárásaink során nem mindig sikerül szóba állnunk helyiekkel, illetve nem találjuk azt a személyt, akit kiszemeltünk, vagy jól ismerünk, esetleg tudjuk róla, hogy illetékes lenne a közügyekben tájékoztatni, de a táj minden évszakban és bármilyen időjárási körülmények közepette a „rendelkezésünkre” áll. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE” olvasásának folytatása

ÜNNEPI RAJZ- ÉS ESSZÉPÁLYÁZAT – a magyar zászló és címer megünneplésére – 2021. március 16.

A zászló és a címer egy közösség, egy nemzet összetartozásának jelképei. Számunkra, magyar emberek számára különös jelentőséggel bírnak. Ennek legfőbb oka, hogy bár Magyarország határai nem esnek egybe a magyar nemzet határaival, a nemzet nyelvi, kulturális és történelmi hagyományainál fogva mégis egységes. Ennek az összetartozásnak – a Himnusz mellett – a legfontosabb jelképei a magyar zászló és a nemzeti címer. “ÜNNEPI RAJZ- ÉS ESSZÉPÁLYÁZAT – a magyar zászló és címer megünneplésére – 2021. március 16.” olvasásának folytatása

MENTORKÉPZÉS ERDÉLYI FIATALOK SZÁMÁRA

Ebben az évben Erdélyben is elindítják ezt a programot, amely a Vajdaságban már rendkívül eredményesen segítette a régió vállalkozói közösségét az elmúlt két évben. “MENTORKÉPZÉS ERDÉLYI FIATALOK SZÁMÁRA” olvasásának folytatása

ÉLET/JEL (3.) – HARMADIK NEKIFUTÁS – A NEGYEDIK TALÁLKOZÁS REMÉNYÉBEN

Már a múlt esztendő nyarának kezdetén reméltük a vírus fogságából való teljes kiszabadulást. Akkor fogalmazódott meg az újrakezdés igénye néhány olyan értelmiségiben és vállalkozóban, akik ebben a helyzetben is meg kívánták osztani egymással a tapasztalataikat, és tanácskozást terveztek. “ÉLET/JEL (3.) – HARMADIK NEKIFUTÁS – A NEGYEDIK TALÁLKOZÁS REMÉNYÉBEN” olvasásának folytatása

ISKOLÁRÓL A KORUNKBAN

Az iskola nem csupán Ottlik Géza nagyhatású regényében, de a valós, sőt virtuális világban is mindig a határon volt, és van a jelenben is. Ez a határ nem egyenlő a perifériával, hanem olvasatunkban sokkal inkább két elválasztott területet egyszerre választ szét, és köt össze. Ottliknál például a gyermekkort a felnőtt léttel. “ISKOLÁRÓL A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.4.) – SZENTEGYHÁZA, A FÜRDŐVÁROS

Amikor a múlt év végén bejártuk a helyi értelmiségiek által „hibrid településnek” nevezett kisváros falusi és városi részét, jól látszott, hogy a nehézipar lebontását követően megmaradt a hetvenes években kialakított „kezdetleges” és torzó jellegű központ, a tömbház-negyeddel és az egykori vasüzemmel, amely újabban több részre osztottan talált új gazdákra, és helyi vállalkozók láttak hozzá a hely revitalizációjához. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.4.) – SZENTEGYHÁZA, A FÜRDŐVÁROS” olvasásának folytatása