MIT EVETT TAMÁSI? MI VOLT A KEDVENCE?

Önéletrajzi jellegű írásaiban gyakran tűnnek fel a kulináris élmények. Kortársai közül is többen emlegetik a közös étkezéseket, az együttléteket. Többek között a jóval fiatalabb Karinthy Ferenc (1921-1992) is megörökítette a Tamási Áronnal való éttermi találkozásait, Tasnádi Gábor pedig gimnazistaként, földrajzilag közel lakó olvasójaként került kapcsolatba az íróval Budán, akinek gyakran segített a bevásárlásban. “MIT EVETT TAMÁSI? MI VOLT A KEDVENCE?” olvasásának folytatása

PÉNTEK JÁNOS PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE

Közismert alkotó esetében leginkább a nyolcadik X kopogtatásakor készítenek leltárt és visszatekintenek a megtett útra pályatársak, barátok, újságírók is. A tisztelgő köszöntőkben szerepet kapnak az értékteremtő életpályát meghatározó stációk is. Péntek János kolozsvári nyelvész és néprajzkutató akadémikus esetében nem maradhat említés nélkül a történelmi, néprajzi, népművészeti szempontból oly jelentős Kalotaszeg (és azon belül a szülőfalu, Körösfő); a középiskolai tanulmányok által a világra nyíló ablakot jelentő Nagyvárad (1959); egyetemi éveinek és tudományos pályájának Kolozsvára; a ’89-es rendszerváltás hozta szabadság és az azzal csaknem egyszerre érkező „digitális csoda”: a világháló. “PÉNTEK JÁNOS PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE” olvasásának folytatása

ELCSESZETT KÖZKÚTJAINK

Ma alig van közkút a városban, vagy már nyoma sincs. Lássuk milyen kútjai voltak a városnak 1878-ban. Elsőnek a Barátok temploma előtti téren lévő kút vízét vizsgálta meg. Az öt méter mély kút vize ekkor 10° C hőmérsékletű volt, szín- és szag nélküli, az íze azonban nem kielégítő, írta feljegyzésében.. A kút a tér közepén helyezkedett el, közvetlen közelében emésztőgödör, vagy valamely hasonló szennyező “műtárgy” nem volt.  Ennek ellenére nem ajánlotta ívásra. A kút ettől függetlenül még sokáig szolgálta a szomjazó embereket, s nem kizárt, hogy a továbbiakban tettek ennek tisztaságáért. Ma már a templom előtti kútnak nyoma sincs. “ELCSESZETT KÖZKÚTJAINK” olvasásának folytatása

ZAVARBAN VAGYOK

Annyi furcsa élmény ér manapság, hogy nem tudok eligazodni. Itt van a kovid. Mindenek előtt. És mindenek fölött. Aztán az oltás. A melegek és a transzneműek mozgalma. A gazdasági problémák. Az energiaválság. A túlfogyasztás által okozott bajok, amelyeket nem is nagyon akarunk tudomásul venni. Szóval: nem egyszerű nekünk ebben a kortárs világban élnünk, s itt lennünk. Azt sem tudjuk, hogy kell-e félnünk, vagy bár aggódnunk a jövő miatt…

“ZAVARBAN VAGYOK” olvasásának folytatása

MEGÉRI?

Fizetett szabadnapot kapnak azok, akik beoltatják magukat. No meg ajándék-traktort, s egy csomó olyan szolgáltatást, amelyek nem létfontosságúak. Mehetnek hétvégén a plázákba, kaszinókba, koncertekre. Kedvezményeket, különleges előjogokat biztosítanak a rendes polgároknak, hadd egye az irigység vagy a szégyen azokat, akik ebben az illiberális demokráciában mernek önmaguk lenni, bízni Istenben, és vigyáznak az egészségükre.


oltas_benu_hu

A kutyát is jutalmazással idomítják… Hadd tépjék a hajukat az oltásellenesek. Hadd mutogassanak újjal rájuk a többiek: nesztek, kellett nektek hősködni!… Hogy is ne, amikor a lakosság fele túlsúlyos. Túl sokat lazítottunk már, legyünk fegyelmezettebbek.

Viszont akkor hol vannak a szabadságjogok, amiért annyit kellett harcolni az egyház ellen is? Mikor élvezzük? Karanténban, onlájn? Vagy akkor hol van a szabadság? Melyik szabadság? Mikor vagyok szabad: akkor, amikor mehetek jobbra is, balra is, vagy amikor azt mondják nekem, ezt meg szabad tennem, azt nem…? Hiszen még Isten is korlátozza saját mindenhatósághát, csakhogy az én szabadságomat biztosítsa. Lám az ember ennyire nem mindenható… Fölöttébb tanulságos, hogy Jézus is hatalmat adott a tanítványoknak a gonoszlelkek fölött, de az emberek szabad akarata fölött nem…

De ha nem merik a hatóságok kötelezni a szabad akaratot, s nem is képesek egy jó alternatívát, motivációt felkínálni, amiért érdemes feladni szabadságunkat, akkor inkább korlátoznak: nem mehetsz akárhová, akármikor. Ki van ez találva. Ez a deficites demokrácia, ez a vírusfóbia már csak ilyen. Önként, dalolva adok oda mindent, hisz megéri. Hiszen az életről van szó?! Micsoda? Melyikről? Mit miért cserébe? Mi ér meg mit? Nem elég már a gyorsteszt, a zöldigazolvány, köteleznek: e nélkül nem lehetsz orvos, asszisztens, munkás, pincér, gyógyszerész, meg egyéb. Ha már falanszter, én azzal kezdeném, hogy mindenki szolgáltassa be az autóját, a mobilját, a bankkártyáját… Vagy fordítva: ha oltás, legyen oltás. Ha háború, legyen háború! Mindenki kapjon egy új házat, egy életre szóló előfizetéssel rásegített telefont, vagy egy vadi új Mercit, és az állam vállalja át 50 évre az üzemanyag költségeket, s a teljes rezsit… Akkor megéri beoltatni magunkat. Há’ nem?…

Amikor Jézus örök életet ígér, rá se rántunk. Úgy engedjük el a fülünk mellett, hogy csak. „Bizony mondom nektek, aki értem s az evangéliumért… már itt a földön… százannyit… s ráadásul az örök életet!” Ez semmi? Nem, nem, – mi most akarunk itt a földön boldogok, elégedettek, sikeresek lenni. Nekünk ne parancsoljon senki…

S lám, lassan szorul a hurok, szépen terelgetnek, és mi tudományosan alátámasztva hagyjuk, engedjük, akarjuk. Megszavazzuk. Rábólintunk. Belenyugszunk. Csak semmi ellenállás. Mert mi is úgy csapongunk, haknizunk, mint a gonosz. Nem vagyunk következetesek. Szemben a jóval, ami állhatatos, biztos, és kitart az igazságban. A rossz meg kapkod és hazudozik össze-vissza… Mert a lelki immunrendszert már rég szétszedte a diábolosz. Pont ezzel az ígérettel: megéri… Mert mi az örök élet, ahhoz képest, hogy cserébe nem mehetünk itt plázába, Görögországba nyaralni, vagy nem vehetünk részt nézőként az olimpián? Hiszen meg lehet így is rendezni az olimpiát, ebben a gúzsba kötött szabadságban is. Mondhatni emberemlékezet óta nem volt ilyen bátortalan sportrendezvény. A japánok jószerével belegabalyodtak az általuk hozott szabályoknak való megfelelésbe, a fura szervezés és a körülmények még magukat a sportolókat is elkedvetlenítik. De valakiknek ez mégis megéri… Békeidőben, háború nélkül…

Micsoda rohadt ideológia bújik meg az ilyen lehangoló „életigenlés” mögött, egy kis meleg-, mélyzöld- meg járványhisztivel megspékelve?! S vajon mi lehet akkor a paraván mögött?

Sebestyén Péter

TÚL A NÖVEKEDÉS HATÁRAIN

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói 1972-ben készítettek egy számítógépes modellt, amely az emberiség jövőjét vizsgálta. Eredményeik A növekedés határai címmel láttak napvilágot, a modell World3 névvel vált ismertté, megalkotásánál öt változót vettek figyelembe: a népesség alakulását, az ipari fejlődést, a környezetszennyezést, az élelmiszer-termelést és a Föld (nem megújuló) erőforrásainak felhasználását.

“TÚL A NÖVEKEDÉS HATÁRAIN” olvasásának folytatása

MEGOLDÓDHAT A MEDVE-PROBLÉMA

Elfogadta az emberéletet veszélyeztető medvék eltávolítását szabályozó sürgősségi rendeletet szerdán a kormány – jelentette be Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter. “MEGOLDÓDHAT A MEDVE-PROBLÉMA” olvasásának folytatása

MŰVELŐDÉS – 2021. JÚLIUS

„2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia. Ünnepeljük együtt a sportot, éljen a sport nagy ünnepe, hajrá magyarok!” – írja Killyéni András kolozsvári informatikus és sporttörténész a Művelődés júliusi, tematikus számának vezércikkében, így hangolva az olvasókat a napokon belül megnyíló XXXII. nyári olimpiai játékokra. “MŰVELŐDÉS – 2021. JÚLIUS” olvasásának folytatása

LEADTÁK A NEMZETI RÉGIÓK POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉS PAPÍRON GYŰJTÖTT ALÁÍRÁSAIT

A kezdeményezők csütörtökön leadták az illetékes állami hatóságoknak a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés papíron gyűjtött aláírásait. Az interneten gyűjtött aláírások adatbázisainak az átadására pénteken kerül sor – tájékoztatta az MTI-t Izsák Balázs, a kezdeményező bizottság elnöke. “LEADTÁK A NEMZETI RÉGIÓK POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉS PAPÍRON GYŰJTÖTT ALÁÍRÁSAIT” olvasásának folytatása

ELTERELŐ MANŐVEREK

Én nem tudom megmondani ebben a pillanatban, hogy melyek a legsúlyosabb gondok a mai világban, de sejtem, hogy nem az a problémakör, amely a különböző nemi beállítottságú emberek életéhez, helyzetéhez kapcsolódik. És azt hiszem, az sem annyira fontos, hogy a férfi emancipáltabb-e vagy a nő. Illetve – szerintem – nincsen különösebb jelentősége annak sem, hogy mely rasszhoz tartozunk, mennyire barna, fehér, vagy fekete a bőrünk, s miféle előnyöket és hátrányokat élvezünk. Ezek mind-mind olyan összetevők, amelyek körül már sokat ügyködött az emberiség a letűnt generációk során, amióta az eszünket tudjuk és van kultúrtörténetünk. Mindenhez létezik törvényi és szabályozási szoftver, csak éppen alkalmazni kellene. Akár jól is csinálhatnánk mindent. “ELTERELŐ MANŐVEREK” olvasásának folytatása