A Székelyföld folyóirat 2021/5. számában verssel jelentkezik Ágh István, Karácsonyi Zsolt, Nagy Attila, Vári Csaba, Bíró József, Horváth Florencia, Kovács Újszászy Péter, Bánfai Zsolt, Demeter Arnold és Rumi Enikő. Prózát publikál Csikós Attila, Szakács Réka,… (tovább…)
Ha szívósabbak vagytok, mert még a globalizáció nem mosta ki ellenálló génjeiteket, azért. Ha meg ki meritek jelenteni önálló véleményeteket, fenntartásaitokat a divattal szemben, azért.Ha nem kaptátok el idejében a vírust, azért. Ha meg minden… (tovább…)
A mentális képek kutatása, a másság értelmezéseinek követése egyre aktuálisabb egy olyan társadalomban és interkulturális mediális közegben, ahol a másságok érintésközelbe kerülnek. Az imagológia interdiszciplináris jellegű, filozófiai, pszichológiai, szociológiai és irodalomtudományi szempontokat egyaránt érvényesítő módszer… (tovább…)
A ’68-as nemzedéket általában a lázadással szokták jellemezni, akiknek elegük volt a háborús sérelmekből, az állam központosító hatalmából, a diktatúrákból, de akár a demokráciából is. Ők virággal, és nem tankkal akartak békét, szakállt és hosszú hajat növesztettek, közülük kerültek ki a hippik, a beat korszak fenegyerekei, akik polgárpukkasztásukkal hergelték az aktuális hatalmat, és azt a rendszert akarták ledönteni, amely érzésük szerint megfojtotta szabadságvágyukat. A keleti tömbben a kommunizmust, nyugaton a frissen alakult Európai Gazdasági Közösséget és az amerikai mintára egyre terebélyesedő kapitalizmust. Mao Ce-tung-ot és Che Guevara-t éltették plakátjaikon. Ez a bébi-bumm nemzedéke, akihez köthető a neoliberalizmus, az abortuszig terjedő szabadságvágy, a diáklázadások, a Jézus Krisztus Szupersztár, az új baloldal megjelenése. Belőlük nőttek ki a „természetkedvelő” ökopártok, a zöldek is. Kiábrándultak a szociáldemokráciából, pacifistákká lettek, felkarolták a melegeket és a migránsokat, öko-progresszívként pedig egyből divatossá váltak. A szerelemben, békében, barátságban egyetértettek, de a munkáról valahogy nem esett szó… Mostanra annyira kizöldültek, hogy Európa vezető tényezőivé váltak. A tavalyi EP-választáson már 24%-kal képviselik a választókat (1), főleg a német-holland és északi tengelyen. Idén ősszel pl. a német CDU-CSU pártszövetséget is megszorongathatják, sőt Robert Habeck és Annalena Baerbock akár Merkel asszonyt is kiüthetik a kancellári nyeregből.
Szakértők szerint felívelésük titka, hogy nemzedékről-nemzedékre vitorláikkal kifogják a társadalmi elégedetlenség szelét, és képesek megújulni. Főleg jelszavaikban és kaméleoni színeváltozásaikban. Hiszen vegytiszta neomarxisták, csak most a szoci jelszavakat trendibb, hangzatosabb panelekre váltották. Szóval nem az elvhűség, a zöld ideológia az erényük. Az csak álca. Az csak maszlag. Beetetésnek való csali, reklám. Amolyan mézesmadzag pszichológiai ráhatással. Hiszen ez nagyon menő.
Tetszetős és jól mutat ez a zöld címke. Könnyen lehet vele szavazatot gyűjteni. A zöldek annak idején a német egyesítést sem akarták, Európát is meg akarták menteni a jobbra tolódástól, de azért megszavazták a koszovói háborút, törvényesítették volna a pedofíliát, és mindenáron szembeszálltak az idősek világával. Olyan törvénykezdeményezésük is volt, hogy a tolókocsis „betegek” szexuális szolgáltatásait is vállalja át az állam, pusztán szociális érzékenységből… Gondolhatunk a félig magyar származású volt külügyminiszterre, Joschka Fischer vesszőfutására is, aki farmernadrágban és tornacipőben tette le esküjét a Bundestagban, 1985-ben. Vagy akinek a szerbiai bombázások után párttársai festékbombával sebesítették meg a fülét egy pártkongresszuson, majd véres fülét tapogatva mondta tovább beszédét… (2) Ezek a zöldek – miután félreállították a „balos öregeket” az útból – ma harsányan fújják a riadót a globális felmelegedés miatt, tiltakoznak az atomerőművek ellen, szeretnek minden szociális témában érzékenynek mutatkozni és zöld célokat tűzni zászlójukra, de azért a „zöldség” nekik csak szlogen. Ők egy modern, városi, fogyasztó, jómódú polgárban gondolkoznak, aki meg tudja engedni magának, hogy Porschéval járjon, egzotikus nyaralásokra repüljön, és aki számára hitelezze meg a bank a zöldberuházásokat és zöldprogramokat, a körforgásos szemétgazdálkodást, és addig nem nyugszanak, míg Európa országai nem viszik két fokkal lejjebb a globális hőmérsékletet. (3) Egyébként is Európának meg kell fizetnie a gyarmatosítás árát. Találóan jegyzi meg egy hozzászóló a világhálón: Európa kényes önimádata fenntarthatatlan, s a világ eddig kihasznált, kizsákmányolt néptömegei sem kívánják kiszolgálni többé. Bangladesi varrónő, szíriai utcagyerek, kínai napszámos, indiai kecskepásztor, afrikai melós, Srí-lankai földműves, chilei bányász, filippínó halász… – mind-mind látják tenyérnyi “csudatükreikben”, milyen életre futja álomvilágunkban – a vérük és szenvedésük árán! (4)
De a zöldek szerint ehhez először jólét kell. Mert a jólét növeli a toleranciaszintet, s akkor a középréteg, a városi polgárság majd egyre elfogadóbb lesz. Ezt pedig addig erőltetik, amíg hatalomra kerülnek, amíg az Antarktisz is kizöldül. Mi meg bele.
Ölelgetjük a fákat, odaláncoljuk magunkat az atomhulladékot szállító vonathoz, és szelfit készítünk a kitörő vulkán mellett, hadd szörnyülködjön a jónép. Vagyis semmivel sem különbek bármelyik balközép vagy jobbközép pártnál. Sőt, ha lehet, még veszélyesebbek is a többinél. Lefogadom, hogy ez a projekt is csak addig lesz érdekes, amíg hatalomra nem kerülnek. De azért sem tenném a kezem tűzbe, hogy közülük valaki is vágott volna egy rend zöld füvet az istállójában kérődző marhájának. Mert a teremtésvédelemért dolgozni is kellene. Nem csak az irodában, hanem a kezünket is összepiszkítva, néhanapján…
Érdekes, hogy a falvakról, az ottani életszínvonalról, az ottani természetes „zöldségről” nem beszélnek. Az biztos, csak nyersanyagtartalék, legyen mit felélnie a városinak. A falut szerintük nem kell élhetővé tenni, oda nem kell jómód. Maradjon csak bunkó-paraszt falusi, ha véletlenül valaki ott rekedt…
Semmi sincs új a nap alatt. De sajnos a demagógiával minden nemzedéket újra meg lehet etetni. A mai fiatalokat is. Amikor apáik, anyáik lejáratásában egyes politikai és társadalmi erők szorgosan elöl járnak. Hogy ők majd feltalálják a lyukat a tésztán. S kidobják az ablakon a szüleik által képviselt értékeket is. S a gyermeket is. Vagyis a jövőt. Elég egy ilyen úri hóbort hozzá. Maradnak a szétzilált kultúra darabkái, bugyrai. Olyan gumiszerű, nyúlós, ragacsos, nyújtható-gyúrható, jellegtelen massza. Mert miközben letiltanák a szént, az atomot és a fát, csak autóval szeretnének járni és nem gyalog. Gépeik és műszereik, eszközeik és ruhájuk, találmányaik és csomagolóanyagaik csupa műanyag, szénszálas, génkezelt és génmódosított, fertőző és mérgező anyag. Vagy éppen nemesfém. Mert miközben kell a tiszta környezet, a zöld fű, az oxigén, aközben hektárszámra betonozunk és piskótakövezünk, „ápiás” segítség nélkül nem akarunk földet művelni, kényelmesen és kevés munkával akarunk sok pénzt keresni, a kertes ház udvarát is leaszfaltozzuk, és terepjáróval megyünk bevásárolni a „mallba”. És kivágjuk az erdőt, mert kell az utaknak és a lakónegyedeknek, de azért folyóinkba és patakjainkba hetente zsákszám öntjük a szemetet.
Úgy látom, ez a nagy zöldülés csak hóbort. Akik csak politikai „ződséget” beszélnek, elvonják figyelmünket a lényegtől. Manőverük sima elterelő szemfényvesztés ahhoz képest, amit Isten, és az általa teremtett környezet „elvárna” tőlünk, ha élni akarunk. Ha valóban fontos lenne nekünk a zöld természet és a tiszta levegő.
Az Úr nékem pásztorom, nincsen hiányom semmiben. Zöldellő réteken terelget engem, csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti… (23. zsoltár 1)
Ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?… (Lk 23, 31)
A zöld szín alapvetően életpárti. Minden mi zöld, él. Sarjad, buján dúskál az életben. A zöld levelű növények biztosítják a levegő frissességét, ahol zöld van, ott tombol az élet. Még a sivatagi oázisban is. A zöld a színskála közepén helyezkedik el. A kékkel együtt. A zöld szín nyugtatja az ember szemét, látványa tág térhatást eredményez. A vásárlók 80 százaléka a színes hirdetésekre bukik, az alapján dönt a vásárláskor. A zöld szín pihentet, feltölt. Aki a zöldet elutasítja az boldogtalan lesz. A zöld azt jelzi, hogy neked szabad. Meg van engedve. Szabályosan, jól cselekedtél. Nyomd meg a zöld gombot és elindul a masina. Amikor zöldre vált a lámpa, mehetsz. Ellentétben a pirossal, ami tilt. A zöldnek is van veszélye. Ami méreg, ami éretlen, ami nem neked való. Méregzöld a smaragd, a „romlott” gyógyszer, zöld a „mérges” kígyó, a gyík, a varangyos béka vagy a krokodil.
Együnk sok zöldséget, az bio. Könnyű a gyomornak, sok benne a vitamin. Azt azért jó tudni, hogy szikrányi kicsi kolbász nélkül a kapa nyele hamar kiesik a kezünkből. Jobb, ha zöldevő állatok húsát is belefőzzük a levesbe. És milyen finom a zöld tea. Egyszerre frissít és nyugtat, eltölt energiával. Belső békével. Akárcsak egy erdei séta. A 15. században az esküvői ruhákat is zöld szövetből varrták. Hiszen ez a leggyakoribb szín, ami körülvesz minket a természetben… Az örökzöld fenyvesekről nem is beszélve. Békés állandóságot adva az embernek, mint az évezredes olajfák az Olajfák hegyén… Noé galambja is zöld olajágat hozott a csőrében. Megnyugodhatunk: a vízözön elmúlt.
A zöld a reménység színe. A hétköznapok reménye, mint a liturgikus ruhákon. Krisztus megváltotta a világot. A természetünket is. Ő az új teremtés „zsengéje”. Az élet fája általa kizöldült. Ez a megváltás tavasza.
Már rügyeznek a fák. Virágzik a cseresznyefa. A barackvirág illatozik. Nyújtózkodik az aranyvessző is. Sarjad a vetés, akár a fű. Vajon hozunk-e termést? Vagy megzöldülünk, mint krumpli a pincében?…
Sebestyén Péter
A magyar költészet napja alkalmával a Hagyományőrzési Forrásközpont partnerségben a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatallal április 11-én, vasárnap 18 órától a Városháza Szent István termében Pilinszkytől napjainkig címmel ünnepi műsort szervez az Evilági együttes fellépésével. Orbán Ferenc együttesvezetővel beszélgettünk. “A TÍZ ÉVES EVILÁGI” olvasásának folytatása
Sebestyén Péter plébános tavaly megjelent Kiskertembe rozmaringot ültettem... című daloskönyvének énekléssel egybekötött bemutatójára kerül sor Székelykeresztúron A Városi Művelődési Házban 2021. április 14-én, szerdán 18:00 órától kezdődően. “PÉTER PÁTER SZÉKELYKERESZTÚRON” olvasásának folytatása
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit, de te nem akartad. Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat… Bizony mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«”(Mt, 23, 37; Lk 13,35)
“MŰKÖNNY” olvasásának folytatása
Gyakran esik szó arról, hogy melyek a veszélyeztetett mesterségek. Nem a pár évtizede eltűnt foglalatosságokról beszélünk, az olyanokról, mint a kerekes, takács, tímár, csizmadia, hanem azokról, amelyek pillanatnyilag vannak végveszélyben. Magunk is tanúi lehettünk annak, hogy a szemünk előtt tűnt tova a klasszikus értelemben vett nyomdászat egyik alapfoglalatossága, a szedés, amikor szedőmesterek kézi módszerrel végezték az ólomból kiöntött betűk összeválogatását.
Korábban olyan is volt, hogy telefonközpont-kezelő. Nem találni kondást, azaz kanászt, a gyengébbek kedvéért: disznópásztort. Nem hihető az sem, hogy a gombkötővel, esetleg a szappanfőzővel túl gyakran találkozhatnánk. Pillanatnyilag egy igen komoly tudást igénylő és valaha megbecsült szakma, az órásmesterség van eltűnőben. Néhány hete hunyt el a székely anyavárosban az utolsó. Olyan mesterember volt, aki tanulta ezt a szakmát és ismerte a mechanikus szerkezetek titkait. Magában hordozta azt a sok évszázados tapasztalatot, amelyet az órakészítés során halmoztak fel világszerte. Nyilvánvaló, hogy végigszenvedte a változásokat, amelyek a pár utóbbi évtizedben következtek be, de nem engedte, hogy kivesszen belőle a tudás csínja-bínja, puszta kihívásból, hobbiból is megjavított egy-egy ingaórát, vagy klasszikus karórát, amelyről tulajdonosa azt sem tudta, hogy időnként fel kell húzni. Mert sokan egyszerű elemcserélőkké egyszerűsödtek, akik még bírták. Aztán nem bírták. Viszont, amikor szó esett az okos-óráról a beszélgetéseink során, azt mondta, hogy nem, azt már nem, ott véget ért a tudománya. Ott érzi, hogy már nem kell a mesterember. Mert már nem arról a hagyományos eszközről van szó. Átlényegül, beépül egy-egy szakma lényege valamibe, és egyszerű funkcióvá lesz.
A technikai fejlődés, az életmód megváltozása hozza magával. Szokták mondani. A korszerűsödés azonban olyan tartalmakkal bír, amelyek az egyszer használatos eszközök felé irányítanak. És gépek dolgoznak. Végzik helyettünk, illetve a letűnt mesterek helyett is ellátják a feladatokat. Olyannyira, hogy jódolgunkban mi csak egyszerű felhasználók vagyunk, akik természetesnek tartjuk a működést. Hogy aztán mitől való, s mire jó a gyorsított fejlesztés, azt nehéz megmondani. Hogy mire való az ésszerűtlenül sebes változás, azt csak az üzleti szemlélet, a haszon motiválja. Megfigyelhető, hogy még a koronavírus-járvány is gyorsított egyet ezeken a folyamatokon. Kedvezett e folyamatnak. Megtörténhet, hogy át kell fogalmazni lassan azt, hogy mi rejlik a tanító, a pap, a riporter képzete mögött. Ezek is csak egyszerű példák. Lehetne akár százat sorolni most itt, az eltűnés határvidékén járkálva. Mert egyre inkább nem az, ami, s aki volt korábban. Senki sem az. Ezek csak példák. Az elmúlás kapuján távozók közt még sok más hagyományos foglalatosság örökre veszni látszik.
Vajon ma ki tanít? És mire? Hogyan? Ki ír? És mit? Kinek? Ki tud? És mit? – Az interakciót emlegetik igen erősen az oktatás folyamatában. Nem olyan formában, hogy a nebulók jelentkeznek, nyújtják az ujjukat, és esnek ki a padból, s aztán elmondják, hanem teljesen másképp, virtuálisan. És egyre inkább arra tendál a dolog, hogy a diák mondja meg azt, ami kell, s ami nem. Hogy mi a helyes. Mert jobban tudja. Hiszen a virtualitás virtuóza. Meg az olvasó. Aki soha nem írt. Meg a hívő. Aki nem hisz. És különben is minek memorizálni, amikor minden ott van. Ott. Valóban. A pillanat töredéke alatt elérhető. Milyen országokkal vagyunk határosak? Melyik Európa leghosszabb folyója? Mi a munka? Mi a demokrácia? Hát a zsarnokság? Mi a tízparancsolat? Mennyi az annyi? – Pont annyi, mert ott a neten. A felgyorsult kommunikációban aztán meg sem nyikkanunk. Írunk esetleg. Ezt. Azt. Digilektusban. Ilyeneket: OK, SZVSZ, +TUD, MEG6Ó. Időmegtakarítás végett történik minden.
Ma már mindenki menő. Ha kicsit is nyitott a feje, akkor meg angolul kommunikál. Minek vacakolni a nemzeti nyelvekkel, hiszen tulajdonképpen egyek, egyformák, egyenlők, egyívásúak, egyneműek, egyszerűek vagyunk mindahányan. Ez a trendi még egymás közt is. Ez már digilect a javából. És az angol sem kell. Csak nyomokban az is… Kérdezz tőlem bármit/ Ask Me Anything: AMA. Gyakran ismételt kérdések/ Frequently Asked Question: FAQ. A szülők néznek/ Parents Are Watching: PAW… Ez a módszer kiterjedhet az élet és a nyelv minden színterére. Ily módon a nyelv egyszerű emlékké válhat lassan, mert arra is dögök leszünk, hogy olvassunk, mondatokat írjunk, hogy kinyissuk a szánkat. Mert elvileg ott a neten. Valóban. Jaj, Istenem/ Oh My God: OMG…
Simó Márton
Harmincegy év után lassan összeáll az a cinikus sakkjátszma, mely az 1990. március 16-21. között Marosvásárhelyen végrehajtott, az új román hatalom szereplői által kiprovokált véres provokáció és pogrom mögött húzódott. A több napos, halálos áldozatokat is követelő zavargássorozat hozzájárult ahhoz, hogy megváltozzon Marosvásárhely etnikai összetétele és szétzúzta azokat a perspektívákat, melyet egy virágzó egyetemi központ és egy békés, többszínű, élhető megyeszékhely jelentett volna az ott élőknek – olvasható a HÍRADÓ.hu portál cikkében.
Nem sokáig tartott az 1989. decemberi, romániai forradalmat követő nemzeti egység keleti szomszédunknál. Hamar felszínre törtek az előző rendszer erői, magukat ügyesen átmentő csoportjai… https://www.bocskairadio.org/fekete-marcius-amikor-baltaval-rontottak-a-magyarokra/
Címkép: MTI/ archívum
Vonatkoztassunk el a dolgoktól. Nehogy az legyen belőle, hogy sérteném bárkinek is az emberi méltóságát. Ez a beszámoló egy tanulmány mentén fogalmazódik. Nemrég került a kezembe egy kiváló dolgozat, amely tudományos igényű ugyan, de nem mentes az irodalmi értékektől sem, hiszen érzékletesen írja le a kutatás tárgyát képező társadalmi csoport életterét, azt a miliőt, amelyben élnek. Olyanforma, mintha a videó-technika segítségével operálna, nem rögzít, hanem írás által ábrázol. Snittek ezek. Nagyon jó ez a valóságból visszavetített forgatókönyv, mert hitelesebb, hiszen már megtörtént, létezett eseményekről regél, illetve valóságos tárgyakat mutat. “KRŐZUSI KACSALÁB, EGÉSZSÉG, JÖVÉS, MENÉS, HASZON” olvasásának folytatása
Sepsiszentgyörgyön Háromszéki csillagok néven indít kültéri kiállítássorozatot a Magyar Kulturális Intézet – Sepsiszentgyörgy, partnerségben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel, valamint a Vadon Egyesülettel. Az első kiállítás megnyitására 2021. március 12-én 16 órakor kerül sor, apropóját a zágoni gyökerű Kiss Manyi színésznő születésének 110. évfordulója szolgáltatja. “KISS MANYI – THÁLIA LEGRAKONCÁTLANABB TÜNDÉRE” olvasásának folytatása
A folyóirat 2021/3. számában verssel jelentkezik Király László, Lackfi János, Bozsik Péter, Fellinger Károly, Kántor Zsolt, Boda Edit, Cseh Katalin, Ady András, Debreceny György. Prózát publikál Oravecz Imre, Medgyesi Emese, Bartusz-Dobosi László, Nagy Dániel, Száraz Pál. Közlik továbbá Ferenczes István Farkas Árpád költőről, a lap nemrég elhunyt külső munkatársáról szóló nekrológját. “SZÉKELYFÖLD MÁRCIUS” olvasásának folytatása
Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont rendhagyó néprajzi jellegű szabadtéri vándorkiállításon mutatja be Székelyföld településein Haáz Ferenc Rezső rajztanár, múzeumalapító és etnográfus székelyföldi népviseletekről a múlt század harmincas éveiben készült ceruzarajzait és akvarelljeit. “SZÉKELYFÖLDI NÉPVISELETEK – BARÓTON ÁLLÍTJÁK KI HAÁZ F. REZSŐ RAJZAIT” olvasásának folytatása
